A szennycsatornák történetében az emberek története tükröződik. A kapitoliumi szégyenlépcsők, ahol a kivégzettek holttesteit hevertették, sokat mondanak Rómáról. A régi párizsi szennycsatorna óriási valami volt. Sírbolt és menedékhely. A bűn, az értelem, a társadalom elleni lázongás, a lelkiismereti szabadság, a gondolat, a zsiványság, mindaz, amit a törvények üldöznek vagy üldöztek, ebbe az üregbe rejtőzött; a tizennegyedik században a buzogányosok, a tizenötödikben az útonállók, a tizenhatodikban a hugenották, a tizenhetedikben Morin megszállott hívei, a tizennyolcadikban a talpégető martalócok. Száz évvel ezelőtt innét támadt az éjszakai tőrdöfés, ide osont a veszély elől a gonosztevő, az erdőnek barlangjai voltak, Párizsnak szennycsatornája...