Egy film, amit kamaszfejjel nehéz megérteni: minek a pár másodperces pisztolypárbajhoz tízperces felvezetés, a városba érkező nőszemély unalmas útjának teljes bemutatása, nem beszélve arról, hogy indiánvadászat és lovaskunsztok helyett sok esetben csak a szereplők arcát látjuk, s azt se teljesen, inkább csak a szemüket, mint a nindzsafilmekben?! Méghogy mestermű!
Pedig mennyire, hogy az! Sergio Leone alkotásának minden kockája bravúros, feltéve, hogy nem a Gojko Mitic-féle vadnyugati alkotásokkal hasonlítjuk össze, s elfelejtjük azt a tévhitet, hogy az iskolai farsangok közkedvelt cowboyfigurái a vásznon is gyerekeknek mesélnek! A Volt egyszer egy vadnyugat ugyanis érett gondolkodást igénylő, kifejezetten felnőtteknek szóló alkotás, olyan mély emberi érzésekkel, érzelmekkel, gondolatokkal, írt és íratlan szabályokkal, melyekről tekintetek, cselekedetek többet mondhatnak bármely precízen megfogalmazott monológnál vagy párbeszédnél...