"Nem lesz addig nyugtom, se békességem, amíg ez a gyűlölve szeretett asszony az enyém nem lesz. Az életnek addig nem tudok örülni, míg ura nem leszek az ő életének. Akkor nyugszom csak meg, ha majd látom, hogy háborognak őbenne ugyanazok a szenvedélyek, melyeknek terhét most én nyögöm, Sőt, még újabbakat fogok rászabadítani. Azt akarom, hogy a remény és a rettegés, a megnyugvás és a bizonytalanság, a gyűlölet minden kínja és a szerelem minden kéje egyszerre zúduljon rá, és úgy táncoltassa meg őt, ahogy én akarom."
(Valmont)


Valmont megértette, hogy a márkinénak a világi gyönyörök miatt kell búcsút intenie...