A Bambi óta tudjuk, hogy egy szeretnivaló karakterekkel büszkélkedő rajzfilm is képes megríkatni az embert, s aki e műfajt szereti, nem feltétlenül szülő, infantilis vagy örök gyerek. Pláne, ha nem kizárólag Walt Disney-ben gondolkodunk, hanem a ma már az egész világon óriási népszerűségnek örvendő japán animét is figyelembe vesszük.

Utóbbi elterjedésének ugyan legalább annyit ártott, mint amennyit használt a Pokemon-jelenség, ám Noszaka Akijuki irodalmi elismerésben részesült, több japán iskolában a kötelező olvasmányok közé sorolt, önéletrajzi alapokon nyugvó II. világháborús drámája, a Szentjánosbogarak sírja a műfaj nagy öregjének, Takahata Iszaónak a vezényletével öltött anime-formát, s már a nyitójelenetben a főszereplő szájából elhangzó első mondat – 1945...