Mindenki ismeri a következő helyzetet (aki esetleg nem, írja meg, mi a titka?): párunk, férjünk, feleségünk fáradtan, kimerülten ér haza. Nem csak ma, holnap is. És azután is. Nap mint nap.

Egyre fáradtabb és nyúzottabb, mert egy nagyon fontos határidős munkát kell befejeznie, „Értsd meg drágám, hogy most tényleg nincs egy szabad percem se, még pár nap és vége lesz ennek a hajtásnak.” De csak nincs vége, és ő egyre ingerültebb, idegesebb. Sajnos mi is! Bár neki most nyugodt estékre, megértésre lenne szüksége, egyre kevésbé tudjuk ezt megadni neki. Zúgolódunk, lázadunk, morgunk és/vagy hisztizünk (ki-ki neme és habitusa szerint)...