Mindamellett a gyanakodásra hajló nagy úr még mindig nem volt meggyőzve. Elbeszélésemet csupa mesének, vakmerő koholmánynak és hazugságnak tartotta. Úgy vélekedett, hogy Glumdalklics és atyja tanítottak be néhány szóra és ők gondolták ki az elmondottam regényes meséket; avval a szándékkal, hogy engem minél nagyobb összegért eladhassanak. Azt pedig, hogy mi módon kerültem az ő országába, már éppenséggel nem akarta elhinni. Hajlandóbb volt engem szörnyszülöttnek tekinteni, mely az ő országában jött világra.
Hogy észbeli tehetségemet próbára tegye, több kérdést intézett hozzám. Így vélt elevenemre tapintani; így - gondolta - majd csak kibúvik a szög a zsákból és kiderül a valóság...