A világ emberei gyermekek, fiam. És a szentek - nos, ők nem jönnek hozzánk gyónni. Mi azonban, te meg én és a magunkfajták, mi vezeklők, keresők és a világtól menekülők, mi nem vagyunk gyermekek, nem vagyunk ártatlanok, és minket nem lehet büntető prédikációkkal rendbe hozni. [...] Hiszen mi egy-egy gyónás és vezeklés után nem futunk vissza a gyermeki világba, ahol ünnepeket ülnek, üzletelnek, és időnként agyonütik egymást; mi a bűnt nem kurta, rossz álomként éljük át, amelyet gyónással és áldozattal újra lerázunk magunkról: mi a bűnben időzünk, sohasem vagyunk ártatlanok [...] és tudjuk, hogy sohasem fizethetjük meg nagy adósságunkat...