Szentbékkálla a Káli medencét alkotó hat község (Kővágóörs, Köveskál, Szentbékkálla, Mindszentkálla, Kékkút, Salföld) egyike. Igazi kis gyöngyszeme a tájnak. Takaros kis település ez, békés emberekkel, valódi nyugalommal, igazi vidéki nyüzsgéssel. Ezeken az utcákon nem is olyan régen még rozmaringos asszonyok árulták portékájukat a lakodalomba indulóknak. Itt úgy tartják, hogy a falu a nevét Szent Benedekről kapta (legalábbis az első felét). Ne higgyük, hogy ez a kis falucska álmos vidéki hely csupán, mely nem tartogat semmi meglepetést! Nagyot tévednénk!

Nézzük csak meg közelebbről Szentbékkállát! A faluban egymást követik a nádtetős és cseréptetős, fehér falú kis házak, takaros kis porták, szépen rendben tartott terciák. Sok ház magán viseli a népi építészet jegyeit. Szép példa erre az 1828-ból való műemléki védelem alatt álló Istvándi-ház oromfala, vagy a Birkás pince és lakóház.

Magasan kiemelkedik a falu képéből a dombtetőre épített barokk stílusú, katolikus templom. A templom freskója egy Szent Benedek rendi szerzetest és Kál-vitézt ábrázolja. Alatta az úgynevezett Pegazus-fogadót találjuk, melynek igazi nevezetessége, hogy pincéje 58 méter hosszan nyúlik el. Ezt a több, mint 750 éves pincét egykor az uradalmi szőlészetek dézsmájának tárolására használták.

Nem kell sokat sétálnunk, hogy a következő látnivalóhoz érjünk: innen alig pár percre találjuk a Velétei palotaromot, amely valójában egy 14. századból való, gótikus püspöki palota maradványa.

Egykor pezsgő élet volt falai között, sajnos, ma már elég rossz állapotban van az 1930-tól egészen 1960-ig működő egykori strandfürdő épülete. Nagy Gáspár, aki maga is szentbékkállai volt, a hegyről lezúduló forrás vizét használta fel a fürdő építésekor.

Ha, mindezt már láttuk, érdemes egy kicsit a hátunk mögött hagyni a falut és a természet felé venni az irányt. Van itt egy hely, ahonnan beláthatjuk az egész környéket. Sétáljunk el a Fekete-hegyhez, ott pedig mindenképpen másszunk fel az Eötvös Károly kilátótoronyba! Ott ugyanis bizonyosan eláll a lélegzetünk! Idő kell, amíg az agyunk és a szívünk képes befogadni a látványt. Tekintetünk a falu kis nádfedeles tetőitől, egészen a Balatonig szárnyallhat. Elláthatunk akár a Tihanyi-félszigetig is. Csodaszép látványt nyújtanak a Káli-medence apró, tengerszem-szerű tavacskái, melyeken megcsillan a nap fénye, a rendezett szőlőskertek, a pincesorok és magányos présházak! A szőlő között itt mindenhol fehér és néhol rózsaszín foltokban mandula terem. Egyszerűen leírhatatlan.

Tekintetünk garantáltan megakad Szentbékkálla valódi nevezetességén, a „kőtengeren”! Nem kell sokat sétálnunk nyugati irányba, hogy elérjük ezt a rendkívül érdekes helyet, ahol a vulkáni kőzetet a szél és a víz felaprózta, lekoptatta, darabokra törte és kialakította a mostani látképet. A természet évezredes munkáját csodálhatjuk itt meg. A formák és méretek páratlan tárháza ez. Milliónyi alak és mindegyik egészen más. Van itt minden az igazán apró kavicstól a gigászi sziklákig. A Káli-medence több pontján találhatunk ilyen kőmezőt, de a szentbékkállai a legkülönlegesebb! Főleg, hogy van itt még más csoda is! Találunk itt egy óriási kőtömböt, amire egyszerűen muszáj felmászni! Elképesztő érzés, amikor a több tonnás, ősi kőtömb akár egy ember súlyától is megmozdul. Ez a kőtábla olyan szögben áll, hogy ilyen kis terhelés is elég ahhoz, hogy megbillenjen. Igazán lenyűgöző ez az ingatag, labilis óriás. Ez tehát, a híres szentbékkállai Ingó-kő!

És, ha még mindig nem elég a vidékei érdekességből, itt van még egy: talán csak nagyon kevesen tudják, hogy Szentbékkállán találjuk az ország egyetlen lovaspóló pályáját!

Hát, íme még egy pici magyarországi csoda! Vajon mit tippelnénk, hol vagyunk, ha bekötött szemmel vinnének fel minket az Eötvös kilátó, vörösfenyő tornyába, és levennék rólunk a kendőt? Olaszország hegyei…, Svájc panorámája…, Németország vidéke ez…?! A legtöbbünkben bizonyára fel sem merülne, hogy ott állunk Magyarország közepén!