Trianon után Sopront és hat másik környező települést Ausztria magának követelte. Katonai erőit mozgósítva próbálta elvenni azt, ami szerinte az övé volt. Ám egy bátor, vérrel áztatott felkelésnek köszönhetően 1921-ben a soproniak végül is népszavazással dönthettek arról, hogy a városuk Ausztria kijárata, vagy Magyarország bejárata legyen. A város egyértelműen a trianoni döntés ellen szavazott, és magyar maradt. A történteknek állít emléket a Tűztorony oldalán emelt Hűségkapu.

Győr-Moson-Sopron megyében, a nyugati határszélen, Bécstől mindössze egy ugrásra találjuk Sopront, mely így aztán valódi kapu lett az Ausztria felől Magyarországra érkezőknek. Különös találkát ad itt egymásnak a ma, a tegnap és a holnap. Csodaszép románca ez a hely a különböző korszakoknak. Szinte érezni a falakból áradó történelem átható illatát. A takaros, mediterrán hangulatú főtérről számos keskeny, néhol napfényes kis térré szélesedő, tekervényes utcácska fut minden irányba. Sűrűn váltakoznak a gótikus, barokk és reneszánsz stílusú épületek, romantikus balkonokkal, bámulatos ívű kapualjakkal tagolva. Néhol nehezen kibogozható, díszes építményeket látunk, máshol puritán egyszerűség fogad minket. A várkerület fényesre kopott macskaköveiről indulva és onnan tovább lépdelve minden sarkon meglepetés vár: az 1896-ban épült Városháza, a Stornó-ház, a 17. századi Kecske templom, a barokk Szentháromság-szobor, az Orsolya templom, a Mária-szobor, valamint műemlékek és múzeumok sora.

Bár a belvárosban álló Tűztorony 58 méter magas, nekünk "alig" 200 lépcsőfokot kell leküzdenünk, hogy a körerkélyig felérjünk. Ott aztán elképesztő látvány tárul elénk: apró házak színes kavalkádja, pezsgő élet és messze, távol a festői szépségű dombok és hegyek. Egykor toronyőrök pásztázták a horizontot a körerkélyről, és lámpással, zászlóval, később trombitaszóval figyelmeztettek a tűzre, vagy az ellenségre. Onnan fentről bámészkodva hamar megértjük, hogy miért vált a torony a város egyik fő jelképévé, és egy percre mi is lámpást tartó toronyőrré válhatunk. A sors furcsa fintora, hogy a torony 1676-ban teljesen leégett. Később aztán újjáépítették, és megerősítették.

Sopron utcáiból árad a zene, még akkor is, ha éppen mindenhol csend honol. Egykor Liszt és Haydn koncertjeinek dallama szállt a városban. Ma széles tömegeket vonzó fesztiválokkal, rendezvényekkel csalják vissza a muzsikát Sopron utcáira.

Fent a hegyekben, vagy a Lővérek kecses ívű dombjain megtelik az ember tüdeje a friss, hegyi levegővel, csordultig lesz a lelke a bölcs fenyvesek susogásával, a puha moha szagával, a bájos virágokkal tarkított rétek és mély szurdok látványával. Elképesztő nyugalom árad a tájból. A túrázást kedvelők szebbnél szebb úti célok közül választhatnak. Mindegy, hogy az Ikva-patak föld illatú partját, a Soproni hegységet, a Rák-patak völgyét, vagy a Fertő tó környékét választjuk- csak jól dönthetünk!

Ez a vidék egyike Magyarország történelmi borvidékeinek. Ha erre járunk, mindenképpen kóstoljunk meg egy pohár helyi, zamatos Kékfrankost! Persze a kellemes borhoz harapjunk is valamit; valami valódi, igazán soproni jellegzetességet! És hogy mi legyen az? Egy biztos: bab legyen benne! Úgy tarják ugyanis, hogy a régi soproni szőlősgazdák a szőlősorok között babot termeltek, így a babos ételek ezen a tájon régóta otthon vannak.

Ez a vidék menthetetlenül magával ragad mindenkit; ízeit, színeit, illatát és arcait örökre magával viszi az ember. Nem hiszi? Járjon utána!