Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
Pécs országunk ötödik, a Dunántúlnak pedig a legnagyobb városa, Baranya megye központja. A Mecsek hegyég lábánál, Budapesttől, déli irányban 200 kilométerre találjuk. Ki ne találkozott volna már a város római nevével: Sopianae, mely akkoriban fontos metszéspontja volt öt nagyforgalmú kereskedelmi és hadi útnak. Ha ez a város beszélni tudna a múltjáról, mesélne pompáról, virágzásról, háborúról, rombolásról, feltámadásról és messze földről jött, idegen népekről. És bár szavakkal nem beszél, az ide látogató mégis érzi mindezt: összesűrűsödve, ott vibrál a levegőben.
Pécs a különféle kultúrák olvasztótégelye. Szűk, meredek, kanyargós, néhol fügebokrokkal szegélyezett kis utcái mediterrán hangulatot árasztanak, a dzsámik, a türbe, a minaret a török birodalomba repíti az ember, de van itt római maradvány, középkori utcarészlet és barokk lakóház is. Ez a város olyan, mint a hagyma egymásra tapadó héjai: az egymást követő korok, kultúrák és nemzetiségek mind-mind egy-egy rétegként élnek az egészben, mára szinte teljesen összeolvadva, elválaszthatatlanul. Igazi kulturális, művészeti, oktatási és gazdasági központ. Annak idején ennek a kulturális birodalomnak az alapköveit Janus Pannonius tette le, és virágzása korokon és rendszereken ívelt át. Ennek a kulturális örökségnek és a jelenleg a városban folyó fejlesztéseknek köszönhető, hogy Pécs 2010-ben büszkén viselheti majd az Európa Kulturális Fővárosa címet. Sok még a teendő addig, de a város felbolydult méhkasként készül, szépül.
Fogyhatatlan a sok pécsi csoda: itt van például a város szimbólumává vált zöldkupolás dzsámi, melynek padsorai között állva a végtelen csillagos égbe meredhetünk, a sétálóutca, az 1852-ben megszületett Zsolnay-kerámia, a Littke-pezsgő, az Angster-orgona, a múzeumok, fesztiválok, a világörökség részét képző ókeresztény temető, a 23 méter magas, karcsú minaret, a Zsolnay-kút, a tévétorony, a Jakováli Hasszán-dzsámi, Idrisz baba türbéje, a román kori kőtár, vagy a négytornyos Székesegyház. Aki még nem mászott fel a pécsi tévétorony felső karéjéra, és nem vetette hátát a szélnek, az még nem élt igazán. Odafönt, őszi estéken nyugodtan nekidőlhetünk a nyugati szélnek, biztosan nem fogunk elesni. A panoráma pedig egyenesen lélegzetelállító.Sásdi Vera