Árnyas ligetek, dús erdők, vadvirágos, puhán hullámzó mezők, szelíden kanyargó folyó, nádtetős, fehér falú, muskátlis házikók, párolgó agyagos földek, távoli harangzúgás, frissen fejt tej, igazi, valódi élet.

Nem könnyű meghatározni, hogy hol kezdődik és hol ér véget az Őrség, mert ez a szó néprajzilag és nem földrajzilag meghatározó. Nyugat-Magyarországon, a Dunántúli hegységtől délre, az Őrségi Nemzeti Park területén találjuk, de egy része kicsit átnyúlik a szlovéniai Muravidékre is. Ez a néprajzi tájegység tizennyolc települést foglal magában. A király határőreinek lakhelye volt ez, innen kapta a nevét. Az ide telepített őrök munkájukért csupán kiváltságokat kaptak, fizetséget nem.

Egész egyszerűen képtelenség számba venni az Őrség minden mesebeli csodáját, a Szala-patak és a Kerka völgyében megbúvó apró falvak minden zegét-zugát. Az Őrség egy kis ország Magyarországon belül. Annyi itt az apró kis falu és település, hogy csak kevesen lehetnek, akik hiba nélkül fel tudják sorolni őket és főleg nem tévednek el közöttük.

Itt azt tartják, hogy Őriszentpéter az Őrség fővárosa. Árpád korabeli templom, csodaszép hársfasor és középkori téglaégető kemence fogad itt minket, ahol megismerhetjük a téglaégetés ősi folyamatát. De itt van a tájegység egyik legérdekesebb pontja, a Pityerszeri Szabadtéri Néprajzi Múzeum, ahol teljesen eredeti elrendezésű települést tekinthetünk meg. Vagy Szalafő, a hét dombra épült falu; a Fekete-tó, amely helyén réges-régen templom állott, de a helyiek szerint az Isten elsüllyesztette.

Máshol magányosan álldogáló haranglábak, eredeti fazekas művészet fogad minket. Csörgőszeren az ottaniak még az eredeti eljárás szerint végzik a tökmag sajtolását. De az Őrségben főzik a népdalból oly jól ismert dödöllét is. Ispánk, amiről a helyiek azt tartják, hogy ott van a világ közepe. Ez a falu ugyanis az Őrség északi és déli határától is ugyanolyan távol van. Vajon kell-e még jobban magyarázni az Őrségben honoló békét és nyugalmat annál, ha elárulom, hogy itt a község parkját úgy hívják: Békeliget.

Farkasfa, Kondorfa, Magyarszombatfa…végtelen történet… de főleg nem tudom szavakba préselni az ott élő embereket, a szinte kézzel fogható múltat. Nem sokan ismerik ezt a vidéket. Egyszerűen nem esik útba: nem vezet rajta keresztül autópálya, nincs itt felkapott wellness szálló vagy outlet, csak egy falatnyi múlt egy csipetnyi romantikával, frissen, forrón tálalva.