Ha Miskolcot látni szeretnénk, az Északi-középhegység felé vegyük az irányt és álljunk meg a legforgalmasabb metszéspontban - ahol a Bükk hegység, a Cserehát, a Zempléni-hegység és az Alföld szegélye összefut, ott találjuk.

Miskolc nagy város. Magyarországon csak Budapest és Debrecen nagyobb nála. Ezen a környéken, már akkor is laktak emberek, amikor Európa nagyobb része még teljesen lakatlan volt. Miskolc még valamiben a harmadik: az 1800-as évek végén ez volt a harmadik város, ahol elindult a villamosközlekedés. A szocialista érában olyan koncentráltan nehézipari várossá alakították, hogy ma már nehezen hisszük, hogy egykor kereskedő város volt. Ma pedig a városvezetés igyekszik a környék kulturális, idegenforgalmi arcát kihangsúlyozni.

Vegyük is rögtön az utunkat a belváros felé! Miskolc nem gazdag műemlékekben és a történelmi városrész sem túl kiterjedt, de azért érdemes itt is körülnézni. A 19. századba röpít minket a főutca és a Városház tér. Itt tovább sétálva könnyen rátalálhatunk a Miskolci Nemzeti Színházra; a stílusos, klasszicista épület ugyanis rögtön szemet szúr. Ez, illetve ennek az épületnek a tűzvészben elpusztult elődje volt Magyarország első kőszínháza. Olyan csillagok léptek itt színpadra, mint a saját korában szinte bálványozott Déryné Széppataki Róza. A színésznő csaknem harminc évig élt Miskolcon, ma emlékét kiállítás őrzi. Napjainkban az épület olyan rangos eseményeknek is otthont ad, mint a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál.

Tegyünk egy sétát a környező utcákban is! Nézzük meg a Megyeháza és a Városháza megragadó épületegyütteseit, a Papp Sándor tervezte Erdészpalotát, az Erzsébet fürdőt, valamint Rákóczi-házat! Vagy sétáljunk egyet a több ezer négyzetméteres parkban, a Népkertben és nézzük meg az itt található Népkerti Szoborparkot! Nem messze innen, az Avas elnevezésű domb tetején áll a Miskolc jelképévé vált kilátó, de itt találjuk a város legrégebbi épületét, az avasi gótikus templomot is. A harangtorony kedves, negyedóránként felcsendülő játéka messze, a városig hallatszik. Furcsa egyvelege ez a városrész a hangulatos kis utcáknak, borospincéknek és a szürke panelrengetegnek.

Ha, úgy is érezzük, hogy Miskolcból már mindet láttunk, semmiképpen ne vegyük még hazafelé az irányt! Számos értékes, kincses doboznak számító apró falvat, települést, látványosságot tartogat még nekünk ez a vidék!

Itt van máris Miskolctapolca, ami 1950 óta már hivatalosan is a Miskolchoz tartozik. És, hogy mi a kincs ebben az ékszeres dobozban? Hát a csodálatosan szép, megragadó hangulatú Barlangfürdő. A 30 fokos víz gyógyhatása már évszázadok óta ismert, bár a 16. században a török csapatok még csupán tisztálkodásra és mosásra használták a meleg vizű forrást. Mára viszont nemcsak elismerik és használják a gyógyhatású vizet, hanem európai szintű fürdővé alakították a helyet. Fedett és kültéri medencékkel, élményparkkal és wellness-résszel várják az ide látogatókat. Persze ettől még nem válna igazán különlegessé ez a hely. Akkor vajon mi teszi mégis azzá? A természetes barlangüregben lévő meleg vizes medencékben úszkálva ez nem kérdés többé. Itt bent nem csupán a víz gyógyít, a barlang magas páratartalmú klímája is jótékony. A Barlangfürdőt csodaszép, andalgásra csábító óriási park és csónakázó tó veszi körül. A tapolcaiak, úgy tűnik, szeretik a barlangokat! Itt ugyanis vasárnap akár a különleges hangulatú, Sziklakápolnában is hallgathatjuk a misét.

Remek program lehet, ha ellátogatunk, a bűbájos kis Lillafüredre, vagy Diósgyőrbe és saját szemünkkel nézzük meg a 200 forintoson található diósgyőri várat!

De ha nincs konkrét úti célunk, itt akkor sem csalódunk! A Bükki Nemzeti Park területén csodálatos természeti környezetben túrázhatunk. Vadregényes tájak ezek, víznyelőkkel és barlangokkal, sötét, meredek szurdokokkal és napfényes, lankás völgyekkel.

Mindig úgy érzem, hogy ez a környék kicsit mostoha gyermeke az országnak: a legtöbb miskolci fiatal nem Miskolcon képzeli el az életét, elköltöznek, máshol vállalnak munkát; általában keveset tudunk a városról, kevesen jártunk erre, szinte nem is ismerjük… Őszintén remélem, hogy tévedek…