#36
Komárom - a félbe szakadt város
Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
- Helyezés: 36. /43
- Pontszám: 6.66
- Szavazatszám: 145
Komárom Magyarország egyik soha nem gyógyuló sebe. Egyike a történelem által félbetépett városoknak, ezért aztán múltja szorosan összeforr a Duna bal partján, szlovák területen fekvő Komárnóéval.
Komárnó és a régen Újszőnynek nevezett magyarországi városrész egészen a trianoni békeszerződésig Komárom néven egy város volt. A nagyhatalmi osztozkodások, háborúk és azok következményei miatt azonban mára éles, valódi határvonal vágja ketté, és osztja két külön városra az egykor egységes Komáromot. Két külön jelen, ami közös múltban gyökerezik. Ma ezt az egykori összetartozást csupán a Dunán átívelő Erzsébet híd szimbolizálja.
Komárom a találkozások városa: ide fut össze a Bakony, a Gerecse és a Vértes hegység összes útja, a közeli folyókat kísérő utak és az M1-es autópálya, valamint számos egyéb főút. Itt találkozik a Csallóköz, a Komárom-esztergomi síkság és a Mátyusföld. Valódi metszéspont ez, vagy még inkább maga az origó. Ennek a szerencsés földrajzi helyzetnek köszönhetően Komárom mindig is gazdasági és kereskedelmi központnak számított. Stratégiai szerepe miatt a történelem során a város többször kényszerült megvédeni magát. Ezért aztán már a tatárjárás előtti időkben föld és fa erődrendszerrel vették körül, melyet később kő védművel helyettesítettek, aztán többször átalakították, megerősítették. 
Az idők során aztán egy pillanatra Komáromra figyelt egész Európa. Amikor I. Ferenc Napóleon elől ide menekült, Komáromból egy csapásra birodalmi központ vált. Akkor nyerte el a város az "erődök városa" címet. Az 1848-as Szabadságharc leverése után az osztrákok tovább építették az erődrendszert. Nagyszabású építkezések kezdődtek, melynek első komoly állomásaként 1871-ben elkészült a Monostori Erőd. Ezután további hat évre volt szükség, hogy a védelmi rendszer kiegészüljön az Igmándi Erőddel. Így azonban már készen volt a mű. 
A Monostori Erőd Közép-Európa legnagyobb újkori erődjének számít. Korának legkorszerűbb technikáját alkalmazták a megépítésénél, ám mire elkészült a villámgyorsan fejlődő haditechnika túlhaladta, és szinte már elavultnak számított. Kőből faragott falai és bástyái óriási belső udvart zárnak körbe. Az erőd alatt egy hangyaboly járataihoz hasonló kazamatahálózat húzódik. Az építmény alkalmas volt a fegyverek tárolására, a katonák kiképzésére és a sérültek ápolására is. Igazi kalandtúra végigbóklászni az erőd összes félhomályos folyosóján, dohos pincéjén, büszke várfalán, keskeny lépcsőjén és hátborzongató kazamatáján. A falakból áradó szag, az elszórtan meredező ágyúk és lőrések felidézik a régmúltat: olyan, mintha előttünk gyakorlatozna a sok száz huszár, és szinte látjuk, amint az ártéri erdők fái közül előtör az ellenség. Egyelőre csupán kiállításként (Kenyérmúzeum, Várak, korok, katonák kiállítás), valamint kulturális események helyszíneként üzemel ez a rendkívül hangulatos hely, de a városvezetés felismerte, hogy milyen kiaknázatlan lehetőségeket rejtenek ezek az ódon várfalak: valódi kalandparkká, nyüzsgő idegenforgalmi központtá alakítható.
Természetesen, érdemes ellátogatni az erődrendszer másik két tagjához is (Csillag Erőd, Igmándi Erőd). Persze az erőd-túra után sem kell unatkoznunk Komárom belvárosában! A főtéren megtekinthetjük az 1747-ben épült református templomot, vagy a város egyik legrégebbi házának számító, egykor postakocsi-állomásként működő épületet. Aki szereti a múzeumokat járni, az sem fog csalódni: gazdag felhozatalból válogathat.
Ha egyszer felkerekedünk és ellátogatunk az északi határrészhez, Komárom városához, mindenképpen lépjük át a határt, és nézzük meg Komárnót is! A két "fél város" ugyanis, csak együtt mutatja meg eredeti valóságát, csodáját.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok! 
Nézd meg a helyszínt!
A logóra kattintva a Google Earth segítségével azonnal megnézheted a tetthelyet.Ajánlás
További infó
Mennyibe kerül?
A többség szerint ez:
33 333 Ft
Szerkesztő
Sásdi Vera