Kevesen tudják, hogy a kalocsai fűszerpaprika csak a 20. század elejétől vált híressé. Az itt gyakran "piros aranynak" is nevezett paprika egész történetét bemutatja a Magyar Fűszerpaprika Múzeum. Megismerhetjük például a készítéséhez használt eszközöket és az egész folyamatot. Ha szerencsénk van, akkor pont a kéthetes Paprika Napok elnevezésű rendezvénysorozat közepén térünk be Kalocsára. Azokban a hetekben igazi kavalkád, színes forgatag, össznépi ünnep fogad minket. A helyiek itt úgy tartják: "A paprika pírt ad az ételnek, rangot a konyhának". Talán az ilyenkor rendszeres főzőversenyek részeseként megértjük a szólás igazi értelmét. Győződjünk hát meg róla a saját szemünkkel és szánkkal!

Kalocsa város története szinte egy időben kezdődött Magyarországéval. A történelem viharai sokszor megtépázták ezt a települést. 1529-ben a török hadak elfoglalták, és csaknem a földdel tették egyenlővé. Kalocsa mai képét nézve nehezen hisszük el, hogy a török pusztítás után csak nagyon lassan és kínkeservesen tudta visszanyerni eredeti rangját, szépségét. De végül sikerült! A Szentháromság téren állva az ember úgy érzi, hogy visszacsöppent a 18. századba és szinte várja, hogy a hangulatos sétányon begördüljön egy hintó. Igazi, csodaszép barokk tér ez.

Magyarországon négy olyan város van, ahol római katolikus érsekség székel, ezek közül az egyik Kalocsa. Nem csoda hát, hogy rengeteg az egyházi látnivaló, nevezetesség itt. Lássunk néhányat közülük! A város első székesegyházát Szent István alapította. Sajnos, ennek az épületnek a romjai ma mélyen a föld alatt vannak, helyén viszont méltóságteljesen magasodik a mai székesegyház kéttornyos épülete. Igazi érdekesség, hogy itt találjuk Magyarország egyik legnagyobb orgonáját (monumentális, 4668 sípos). De ki ne hagyjuk az Érseki Kincstárat sem! Ott ugyanis felbecsülhetetlen értékű vallási emlékek sorakoznak! A gyönyörű, barokk Érseki Palotában találjuk a Főszékesegyházi Könyvtárat, ahol az érdeklődők igazi ritkaságokra lelhetnek. Ilyen például a Luther Márton által dedikált Biblia, a számos ősnyomtatvány vagy az 56 eredeti kódex. A könyvtár ódon hangulata pedig megteremti a könyvritkaságok megtekintéséhez illő meghittséget és emelkedett hangulatot!

A látogató talán úgy érezheti, hogy nem illik a barokk hangulatú városképben a hideg, fémszerkezetű Schöffer-torony. Talán jobban megértjük az alkotást, ha tudjuk, hogy Nicolas Schöffer, a kibernetikus szobrászat atyjának műve ez, aki itt született Kalocsán.

Ha van még egy kis időnk, mindenképpen sétáljunk egyet a város legnagyobb parkjában, az Érsekkertben, vagy a Szoborsétányon, ahol elsőként Asztrik, Kalocsa első érsekének mása fogad minket!

Ha, valaha valahol az ember megpillant egy népviseletbe öltözött lányt, aki a rétek és mezők minden szépségét a ruháján hordja, biztos lehet benne, hogy az Kalocsáról jött. Gyöngyvirág, árvácska, liliom, nefelejcs, szegfű, tulipán, rózsa és millió fajta levél csodaszép kézi hímzéssel, számolhatatlan színnel - ez az összetéveszthetetlen kalocsai népviselet. De ugyanezt a szín- és formakavalkádot találjuk meg a helyi porcelánokon, terítőkön és házfalakon is. Ha, szeretnénk még egy kicsit közelebbi pillantást vetni Kalocsa népművészetére és népi életére, akkor vegyük az irányt az eredeti népi bútorokkal berendezett Népművészeti Házba.

Paprika illatú levegő, ezeregy virágos népviselet, barokk hangulat, ezeréves múlt, zamatos helyi borok, igazi, magyar konyha - egy falat Magyarország! Egy biztos: az én arcomra mosolyt csal! És az Önére?