#20
Hollókő - a béke palóc szigete
Réges-régen élt egy ember, akit Kacsics Andrásnak hívtak. Ez a férfi szemet vetett a szomszéd földesúr gyönyörű feleségére, elrabolta hát az asszonyt és az éppen épülő várába zárta. Az asszony dajkája szövetkezett az ördöggel, hogy megmentse a lányt. Hollóvá változtatta az ördögfiakat, és őket küldte megmentőnek. A hollók szépen, lassan, kövenként lebontották az erődöt a nő körül, és egy közeli sziklán várat építettek belőle. Ez lett Hollókő vára.

A történet talán csak legenda, de a vár ma is ott áll Nógrád megyében, a Cserhát-hegységben, Szécsénytől 17 kilométerre. Persze azért pontosabb információink is vannak az épület keletkezéséről: a tatárjárás után IV. Béla parancsára rengeteg várat építettek. Ekkor emeltette a Kacsics nemzetség is a Szár-hegyre a hollókőit. A belsőtornyos vár feltárását 1966-ban kezdték el, a turisták pedig 1996 óta látogathatják. Aki ma felmerészkedik a sziklafal szélére, az teljesen bejárhatja a restaurált középkori várat, megtekintheti a vártörténeti kiállítást és a panoptikumot. A kilátás kárpótol mindenkit a hegymászás fáradalmaiért.

A 17-18. században létrejött falu, Hollókő méltán vált a világörökség részévé 1989-ben: a falu teljesen eredeti állapotban maradt meg, így a tradicionális építésű, századelős hangulatú házak között felidéződik az ősi palóc falusi élet. További érdekessége, hogy mindezek ellenére sem vált szabadtéri múzeummá, ma is igazi élő település. Itt a turista nem átutazóban jár, ez maga az úti cél. Ebből az aprócska zsákfaluból nincs tovább, az ember egyszerűen megérkezett. A település a századok alatt több alkalommal is csaknem teljesen leégett, mivel a házakat fából építették, alapozás nélkül, tetejükön zsúptetővel. 1909-ben óriási tűzvész tombolt és leégett minden. Az újjáépítés során már kőalapú vályogházakat emeltek.

Hollókő egyutcás falu: a házak a főutcára merőlegesen, fésűs formában elrendezve helyezkednek el. A falu központjában, egy kis domb tetején áll az 1889-ből való, végtelenül romantikus, kis fatornyos, zsindelyes templom. A katolikus templomokban megszokott túldíszítettségnek itt nyoma sincs: rendkívüli egyszerűségével azonnal megragadja a betérőt. Egyszerű kőalapra épült a vályogból készült, vörös tégla padlózatú, fehér falú templom. Igazi különlegessége, hogy a fából ácsolt torony elkészítéséhez egyetlen szöget sem használtak.

Hollókőn ma alig 400-an élnek, közel 300 a nyugdíjasok száma. A falu közepén összesen 67 tündéri kis földszintes, nyeregtetős, tornáccal szegélyezett házikót találunk, melyek mindegyike védett. Hollókő egyik jellegzetes parasztházában találjuk a Helytörténeti Múzeumot. A háznak az utcáról nyíló pincéjén kívül három helyisége van: a konyha, a tisztaszoba és a kamra. Ide betoppanva hirtelen elfelejti az ember, hogy odakint a XXI. század dübörög. A kiállításon a hagyományos használati és dísztárgyak, bútorok, textíliák, és szerszámok között bóklászhatunk. Mókás, amikor az ember csak találgatja, hogy vajon mit mire is használhattak és főleg hogyan! Ha tovább keresgélünk, találhatunk itt még érdekes helyeket: a Szövőházban szövéstörténeti kiállítás és alkotóház várja a látogatókat. Itt népviseletbe öltözött asszonyok segítségével ismerkedhetünk meg a kézi szövés történetével, eljárásaival, eszközeivel. Innen egészen biztosan nem távozik sietősen a látogató, programból ugyanis nincs hiány: ki lehet próbálni a madzag- és kártyaszövést, a gyöngyfűzést, a terménybábozást, a mézeskalács-díszítést vagy a tojásdíszítést.

Egy másik házban a Postamúzeumra bukkanunk, ahol Nógrád megye postatörténetét ismerhetjük meg. Érdekesség, hogy megcsodálhatunk itt egy a XIX-XX. század fordulójáról származó postás egyenruhát, valamint azokat a fegyvereket, melyeket régen a postások a betyárok távoltartására használtak. Bár nem mind a 67 házba pillanthatunk be, azért még akad néhány látogatható. Itt van például mindjárt a Mívesház, azaz a helyi népművészeti bemutató. Az utazó itt akár még fel is próbálhatja a hollókői viseletet. Amíg a kemencében süldögélő kenyérre, vagy lángosra várunk, kedvünkre iszogathatunk az ősrégi pince hűvösében. De ki ne hagyjuk a Palóc Babamúzeumot sem, ahol csaknem 200, palócföldi népviseletbe öltöztetett baba sorakozik.

A helyiek egyszerűen nem vesznek tudomást a körülöttük eszeveszett tempóban száguldó világról: őrzik különleges, palóc nyelvjárásukat, hagyományaikat, népviseletüket. A vasárnapi misére, vagy más ünnepi alkalmakkor, főleg Húsvétkor a falu apraja-nagyja palóc népi viseletbe öltözik. Az asszonyok és a lányok szépen egymásra veszik a 20(!) alsószoknyát, huszonegyediknek, pedig a gazdagon hímzett, tarka, kézi szövésű felsőszoknyát. Ehhez fehér ingecskékbe bújnak, amire aztán a "lajbi" kerül. Végül a fejükre igazi koronaként, színes szalagokkal és gyöngyökkel ékesített pompás főkötő kerül.
Hollókön valódi időutazás részesei lehetünk. A faluba látogatót magával ragadja a végtelen nyugalom, a világ lelassul. Kilépünk a fékevesztett rohanásból, a forgalmi dugókból és az ingerültségből, minden elcsendesül egy picit. Igazi varázslat.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!
Úti cél Magyarországon (20/43)