Valószínűbb azonban, hogy a vár keletkezésének lényegesen prózaibb körülményei voltak: a fennmaradt iratok alapján 1263 körül a Bána nemzetségből való Jakab, trencséni főispán, IV. Béla király kardhordozója építtette. Akkor még Cezneyc néven volt ismert az egy négyszögletű és egy ötszögletű toronnyal rendelkező vár. Az 1640-es években az Esterházy család átalakította, kibővítette és valódi barokk várkastélyt varázsolt belőle. De kevesebb, mint száz évvel később ki is költöztek a számukra már kényelmetlenné vált várból. 1810-ben földrengés rázta meg a környéket, amely megrongálta a várat, ám valójában egy 1820-as tűzvész pusztította el majdnem teljesen.

A vár ma egész évben szabadon látogatható, bár folyamatosak a helyreállítási munkálatok. A szervezők színes programokkal, pezsgő élettel igyekeznek megtölteni a rom falait. Már hagyománynak számít a nyári Edda koncert, de láthattunk itt már musicalt, színdarabot és rockoperát is. Ilyenkor különleges hangulatteremtő díszletként szolgál a táj és a rom. Nyaranta a Cseszneki Nyár rendezvényei várnak mindenkit: ilyenkor várjátékok, lovagi játék, történelmi fegyver- és lovasbemutató, kézműves kirakodóvásár tekinthető meg. A vár alatt már az 1370-es évektől megtalálható volt Csesznek falu, amely egy ideig Vámhegy néven volt ismert. A településen egyre élénkebb a falusi turizmus. Egyre másra nyílnak a kedves kis fogadók, a kényelmes szálláshelyek. Ezzel egyenes arányban növekszik az ide látogató turisták száma is.

A csesznekiek igyekeznek minél több vonzó szabadidős programot szervezni. Megismerkedhetünk itt a kézműves mesterséggel, a lovaglással, vagy akár az íjászat rejtelmeivel is. A cseszneki katolikus templom harangja a helyiek szerint a Dunántúl legrégibb harangja. Derítsük ki, hogy valóban igaz-e! De ellátogathatunk az egyik parasztházban található Helytörténeti Múzeumba is, vagy a Millennium emlékére létrehozott emlékkertbe, ahol megcsodálhatjuk a Református Haranglábat, a Református Imaházat és az itt felállított kopjafát is. De külön szervezett programok nélkül sem fog itt unatkozni az ide látogató: millió lehetőség van szebbnél szebb ösvényeken bejárni a csodaszép környéket. A Bakony már nem csupán helységnév, hanem fogalom. Amikor az ember felhajt élesen kanyargó szerpentinjeire, beér a hűvös erdők, a meredek hegyoldalak közé hirtelen megcsapja az ismerős illat. Ilyet csak itt érezhet az ember.

A Bakony, vagy más néven Bakony-erdő csaknem 4000 négyzetkilométer területű röghegység, a Dunántúli-középhegység tagja. Minden részletét megismerni lehetetlen. De próbálkozni igazi élmény! Keressük meg a sűrű lombok között a Bakony csodálatos sziklaképződményét, a Kőmosó-szurdokot. Itt a víz egy meredek völgyet és nagyon különleges formájú sziklákat alakított ki. Nem is olyan nagyon régen itt még zubogott a kis patak vize, melyet a török időben fürdőként használtak. Nem messze innen találjuk a Kecske-barlangot, melyet azonnal felismerhetünk kerek bejáratáról. Vele szemben is van egy barlang, melynek egy járata a hagyomány szerint egészen a vár ciszternájáig vezetett. Nem messze a cseszneki vártól látogassuk meg a gézaházi turistaházat! Ez az épület hajdan az Esterházy család vadászkastélyaként szolgált. Innen igazán lélegzetelállító a kilátás a vadregényes rengetegre.

Az Ördögárok környéke, annak meredek sziklaszurdoka kötelező úti cél, ha valaki ezen a tájon jár. Itt a 20-25 méter magas fák nem számítanak egyedülálló ritkaságnak. Van itt minden, ami egy izgalmas természetjáráshoz szükséges: meredek esésű patakok, tátongó barlangok, magas sziklák, mélyen megbúvó völgyek, vad vízesések. Olyan keskeny és sötét ösvényeken visz az út, hogy időnként úgy érezzük, hogy rossz helyre festették fel a turistaút jelzéseit. Igazi kalandtúra, garantált adrenalin! Aki igazi csodát akar látni, az ellátogat ide ősszel is. A fákról nem is levelek, hanem színek hullnak. Millió féle. Ahogy a fáradt őszi napfény átszűrődik az álmos fákon az ember lassan teljesen belefeledkezik a látványba. Bakony. Ez a szó gyermekkorom óta ugyanazt jelenti: örökké változó, ezerarcú, de mindig ismerős táj; egy szín, egy illat egy érzés: egy valódi csoda.