Szardínia (olaszul Sardegna, szárdul Sardigna vagy Sardinna) Szicília után a Földközi-tenger második legnagyobb szigete. Olaszország és Tunézia között, Korzikától déli irányban fekszik. Olaszország különleges autonómiával rendelkező régiója, amely öt provinciára oszlik. Területe 24 000 km2, lakossága 1,7 millió, fővárosa Cagliari.
Az úgynevezett nurági kor kezdetén, i. e. 1500 táján a mükénéiek a szigetet Hyknusának, a Hükszoszok szigetének nevezték. A hükszoszokat I. Amosis üldözte el Egyiptomból, i. e. 1540-ben. A sziget másik ókori neve Sandalyon, feltehetően egy lábnyomhoz hasonlatos alakja miatt. A mai elnevezés a shardanák népének, a „tengeri embereknek” nevéből ered.
A sziget történelme az ősidőkbe nyúlik vissza. Az 1970-es évek végén a paleolitikumból származó leleteket találtak Szardínián. A történelem előtti idők őslakói obszidiánnal kereskedtek, a szőlőtermesztés pedig nagy valószínűséggel innen terjedt el Európában. A neolitikum és a Római Birodalom kora között történt a nurági invázió. A shardanákat III. Ramszesz űzte el Egyiptomból i. e. 1180-ban. Egyes nyelvészek szerint a lüdiai Sardis városából menekültek, majd a Tirrén-tenger partjainál kettéváltak: egy részük Szardíniára hajózott, másik részük pedig az etruszk kultúra létrehozója.
A neolitikumból származó építészeti maradványok mérete arra enged következtetni, hogy már az időszámításunk előtti első évezredben jelentősebb népesség lakta a szigetet. Ugyanebben az időben föníciai telepesek is megvetették lábukat a szardíniai partokon. I. e. 509-ben háború robbant ki az őslakos nurágok és a föníciaiak között. Utóbbiak Karthágótól kértek és kaptak segítséget: a sziget Karthágó fennhatósága alá került. Az első pun háború után, i. e. 238-ban a győztes rómaiak birtokba vették a területet.
A Római Birodalom bukása után az észak-afrikai vandálok királyságához tartozott a sziget, majd bizánci uralom következett. A 8. század elején arabok és berberek támadtak a szigetre, majd 900 táján négy önálló királyság alakult ki, melyeket Pisa és Genova felváltva ostromolt. 1323-ban az Aragóniai Királyság foglalta el Szardíniát. 1409-ben, a sanluri csatát követően katalán hódítók érkeztek a szigetre, s Kasztília és Aragónia egyesítése után Szardínia a már egységes Spanyolország része lett. Olyannyira, hogy 1571-ben a híres lepantói ütközetben éppen a szardíniai tengerészek hősiessége mért súlyos csapást az Oszmán Birodalomra.
1720-tól a sziget a Szicíliai Királyság fennhatósága alá került, egészen az egységes Olasz Királyság létrejöttéig, 1861-ig.
A sziget felszíne tagolt, a hegységeket mediterrán jellegű növényzet, elsősorban dús legelők borítják. A medencékben és a parti síkságokon déligyümölcs-, olíva-, mandula- és szőlőtermesztés folyik. A szárd őslakosok hagyományosan pásztorkodással és halászattal foglalkoznak. A szárd nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek közé tartozik. Archaikus folklórjuk egyedülálló Európában.
Szardíniát repülővel vagy hajóval közelíthetjük meg. Két légikikötője Algheróban és Cagliariban található, a komp Piombino és Olbia között hat óra alatt teszi meg az utat. A sziget északi és déli csücske között 400 km a távolság. Nagyobb városai északon Olbia, nyugaton Sassari, középtájon Nuoro, délen pedig Cagliari. Jó minőségű, ingyenes (!) autópálya köti össze ezeket.
Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően fürdésre, sportolásra egész éven át alkalmas a vízhőmérséklet. Nyugat-Európából sokan töltik itt a karácsonyi és az újévi ünnepeket. S mivel tengeri szigetről van szó, szinte állandóan fúj a szél. Szardínia kedvenc úti célja a szörfösöknek. Leghíresebb szele a misztrál, amely különösen a Korzika felőli oldalon erős, de a hullámlovasok jól ismerik a tramontanát, a levantét és a sirokkót is. (Mivel a sziget minden irányból távol van a szárazföldtől, a szél nagy hullámokat tol a partjai felé, s egy évben több mint 200 napon át hódolhatunk a szörfözésnek.) Porto Pollo a hullámlovasok igazi paradicsoma, mely egy gyönyörű öböl Szardínia legészakibb pontján. Rengeteg a szálláshely, de ez jellemző az egész szigetre: a luxusszállodáktól az apartmanokon át az egyszerű kempingekig mindenki találhat kedvére és pénztárcájához valót.
S persze akinek a merülésekhez is van mersze, a csikóhaltól a fehér cápáig bármivel találkozhat odalenn: a vízi világ ezernyi látnivalót kínál a bátraknak. Érdekesség még, hogy a szigeten milyen sokan hódolnak a kerékpározásnak és a golfnak.
Hál’ isten, Szardínián még nem jöttek divatba a hamburgeres, sült krumplis gyorsbüfék – az éttermek itt varázslatosak. Igaz, a szárd konyha többnyire egyszerű ételekből áll, sok hasonlóságot mutatva az ismertebb olasszal. A felszolgált ételek finomak, a hangulat családias. A hegyi falvakban sok tájjellegű éttermet működtetnek az ott élő emberek.
S hogy ne csupán általánosságokban szóljunk a gasztronómiáról, befejezésül álljon itt a szardíniás paradicsom receptje:
Hozzávalók: 75 dkg apró, kemény paradicsom, 20 dkg krémsajt, 4 dl tejföl, 15 dkg cérnametélt, 5 dkg vaj, a doboz olajos szardínia, 1 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1–1 csapott mokkáskanál őrölt fekete bors, bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, reszelt citromhéj és só. A cérnametéltet sós vízben megfőzzük, majd a fele mennyiségű vajjal elkeverjük. A tejfölbe belekeverjük a krémsajtot, a szétzúzott fokhagymát, a szardínia leszűrt olaját és az összes fűszert. Az egészet sima péppé keverjük. Tűzálló tálba tesszük a paradicsom kétharmadát, ráteszünk egy kevés tejfölös-sajtot keveréket, majd a főtt cérnametéltet. Erre morzsoljuk rá a szardínia felét, a finomra összevágott vöröshagymát és minden megmaradt alapanyagot. A maradék harmadrész paradicsomot fölkarikázzuk, s azzal borítjuk be a tetejét, megsózzuk, vajat morzsolunk rá, és máris mehet a sütőbe.
A sziget történelme az ősidőkbe nyúlik vissza. Az 1970-es évek végén a paleolitikumból származó leleteket találtak Szardínián. A történelem előtti idők őslakói obszidiánnal kereskedtek, a szőlőtermesztés pedig nagy valószínűséggel innen terjedt el Európában. A neolitikum és a Római Birodalom kora között történt a nurági invázió. A shardanákat III. Ramszesz űzte el Egyiptomból i. e. 1180-ban. Egyes nyelvészek szerint a lüdiai Sardis városából menekültek, majd a Tirrén-tenger partjainál kettéváltak: egy részük Szardíniára hajózott, másik részük pedig az etruszk kultúra létrehozója. 
A neolitikumból származó építészeti maradványok mérete arra enged következtetni, hogy már az időszámításunk előtti első évezredben jelentősebb népesség lakta a szigetet. Ugyanebben az időben föníciai telepesek is megvetették lábukat a szardíniai partokon. I. e. 509-ben háború robbant ki az őslakos nurágok és a föníciaiak között. Utóbbiak Karthágótól kértek és kaptak segítséget: a sziget Karthágó fennhatósága alá került. Az első pun háború után, i. e. 238-ban a győztes rómaiak birtokba vették a területet.
A Római Birodalom bukása után az észak-afrikai vandálok királyságához tartozott a sziget, majd bizánci uralom következett. A 8. század elején arabok és berberek támadtak a szigetre, majd 900 táján négy önálló királyság alakult ki, melyeket Pisa és Genova felváltva ostromolt. 1323-ban az Aragóniai Királyság foglalta el Szardíniát. 1409-ben, a sanluri csatát követően katalán hódítók érkeztek a szigetre, s Kasztília és Aragónia egyesítése után Szardínia a már egységes Spanyolország része lett. Olyannyira, hogy 1571-ben a híres lepantói ütközetben éppen a szardíniai tengerészek hősiessége mért súlyos csapást az Oszmán Birodalomra.
Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően fürdésre, sportolásra egész éven át alkalmas a vízhőmérséklet. Nyugat-Európából sokan töltik itt a karácsonyi és az újévi ünnepeket. S mivel tengeri szigetről van szó, szinte állandóan fúj a szél. Szardínia kedvenc úti célja a szörfösöknek. Leghíresebb szele a misztrál, amely különösen a Korzika felőli oldalon erős, de a hullámlovasok jól ismerik a tramontanát, a levantét és a sirokkót is. (Mivel a sziget minden irányból távol van a szárazföldtől, a szél nagy hullámokat tol a partjai felé, s egy évben több mint 200 napon át hódolhatunk a szörfözésnek.) Porto Pollo a hullámlovasok igazi paradicsoma, mely egy gyönyörű öböl Szardínia legészakibb pontján. Rengeteg a szálláshely, de ez jellemző az egész szigetre: a luxusszállodáktól az apartmanokon át az egyszerű kempingekig mindenki találhat kedvére és pénztárcájához valót. 
Hozzávalók: 75 dkg apró, kemény paradicsom, 20 dkg krémsajt, 4 dl tejföl, 15 dkg cérnametélt, 5 dkg vaj, a doboz olajos szardínia, 1 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1–1 csapott mokkáskanál őrölt fekete bors, bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, reszelt citromhéj és só. A cérnametéltet sós vízben megfőzzük, majd a fele mennyiségű vajjal elkeverjük. A tejfölbe belekeverjük a krémsajtot, a szétzúzott fokhagymát, a szardínia leszűrt olaját és az összes fűszert. Az egészet sima péppé keverjük. Tűzálló tálba tesszük a paradicsom kétharmadát, ráteszünk egy kevés tejfölös-sajtot keveréket, majd a főtt cérnametéltet. Erre morzsoljuk rá a szardínia felét, a finomra összevágott vöröshagymát és minden megmaradt alapanyagot. A maradék harmadrész paradicsomot fölkarikázzuk, s azzal borítjuk be a tetejét, megsózzuk, vajat morzsolunk rá, és máris mehet a sütőbe.
A logóra kattintva a Google Earth segítségével azonnal megnézheted a tetthelyet.