A Felső-Rajna, melyet a helybéliek szívesen neveznek Svájci Rajnának is, Baseltől Bingenig tart, s körülbelül 360 folyamkilométer.

Kereskedelmi szempontból a Rajna igen fontos vízi út, mivel sűrű népességű és tehetős iparú területeken halad végig. Már az ókorban is igyekeztek hajózhatóvá tenni, a Római Birodalom az ellenőrzése alatt tartotta, s később a frankok is fenntartották a rajnai vámilleték intézményét. A Frank Birodalom felbomlását követően a Rajna-melléki német fejedelemségek – és a part menti rablóvárak élelmes gazdái – által szedett magas vámok bizony komoly akadályai voltak a kereskedelmi hajózás megélénkülésének. (A pénzükkel csínján bánó kereskedők a szó szoros értelmében inkább megúszták szárazon…)

Végül az úgynevezett rastai kongresszust követően I. Napóleon szabályozta a rajnai vámszedést, ám bukása után (elsősorban) Hollandia ismét makacsul ellenezte a szabad hajózást. A tulipános királyság által gyakorolt vámszedésnek csupán az 1851-ben, a német vámszövetséggel megkötött kereskedelmi szerződés vetett véget.

Ám ne kövessük tovább a 19. század végére valóságos folyammá duzzadó rajnai vámügyek ágbogait, hanem igyekezzünk együtt tovább néhány napos svájci barangolásunk következő állomására, a festői szépségű Schaffhausenbe.

A hasonló nevű kanton járási székhelye a Rajna jobb partján fekszik, s a kódexek 1050-ben említik először, amikor is fölépítik a mindenszentekről elnevezett apátságot. A 12. században már mint városról tesznek említést róla. Schaffhausent 1330-ban a német birodalom a Habsburgoknak zálogba adta, akiknek uralma alól 1415-ben váltotta ki magát. Később, nevezetesen 1454-ben pedig, midőn a Habsburgok újra szorongatták, a svájci szövetséghez csatlakozott, és 1501-ben a szövetségbe föl is vétetett.

1529-ben fejet hajtott a reformáció előtt, majd a század végére a város a mai kanton területének csaknem egészét megszerezte. 1798-ban a városnak a környéke feletti uralmát megszüntették, és a vidék visszanyerte a függetlenségét. Majd 1803-ban a város régi hatalma ismét visszaállíttatott, sőt Stein városára is kiterjesztetett. 1814-ben a város előjogai még nagyobbakká lettek, ami a vidéken nagy elégedetlenséget eredményezett, ami aztán 1831-ben lázadássá növekedett és új alkotmány készítéséhez vezetett.

Schaffhausent sokan tipikus (álmos) svájci kisvárosnak tartják, ám mi kora délelőtt és frissen érkezünk, s a középkori hangulatú belvárosban tett rövid sétánk során sorra megcsodáljuk kedves ódon házait (16. és 17. század: gótika, barokk és rokokó; szobrok, domborművek és freskók), no meg az aprócska, hangulatos terein számos és szemrevaló díszkútját. Természetesen megtekintjük a Rajna-híd mellett a 15. században épült körbástyás Munot-erődítményt s a "városalapító" Mindenszentek-székesegyházat is. Utóbbiban látható a híres Schillerglocke!

Kereken 34 percet és 17 másodpercet szentelünk a világhírű schaffhauseni óragyártásnak: nehezen leplezzük bánatunkat, amikor kiderül, hogy hagyományos óragyártó manufaktúrának a mai nagy márkanevek közül már csupán kevés minősül, a csúcstechnika robotcsápjai sorra föltépték a patinás műhelyek titkokat őrző falait. Hiába, az új idők szele ide is betette a lábát, sóhajtunk nagyot e randa képzavarra, s indulunk máris (ide)jövetelünk igazi célja felé…

Ugyanis Schaffhausentől gyalog mindössze bő félórás, autóval csupán néhány perces kirándulás Európa legszélesebb folyami vízesése, a Rheinfall, azaz a Rajna-vízesés. Valóban lélegzetelállító látvány, még a Niagarán edzett szemünknek is!

Maga a zuhatag nem oly magas, a helyiek huszonhárom métert emlegetnek (a mi lillafüredink, plusz még egy félemelet), ám a szélessége! Uramatyám! Bő 150 méter szélességben hömpölyög, sistereg, zenél és zúdul lefelé a Rajna: itt hegyi patak sebességű a folyó…

Mi tagadás, számítanak a turistákra: amolyan vízibuszféléken közel pöföghetünk a Rheinfallhoz, de a parton is elsétálhatunk egészen a vízesés lábáig, így szinte bejutunk a függőleges vízfal mögé. A Rajna-hídon átbandukolva pedig egy kiugró teraszról gyönyörködhetünk az alattunk morajló hatalmas víztömegben. Ekkor vesszük észre, hogy a legmerészebbek csónakokkal a folyó közepéig eveznek, s az ott emelkedő sziklára fölmászva néznek farkasszemet a dübörgő vízfüggönnyel. A legeslegmerészebbek még a kameráikat is rászegezik, holott az állandó vízpermet miatt fényképezőgép legyen a talpán, amelyik szárazon megússza.

Apropó, vízpermet! A kora délutáni napsütés káprázatos szivárványkaput varázsol az égboltra.

A kíváncsi turisták egyébként az autóparkoló mellett lévő Schloss Laufen-kastélyon keresztül juthatnak el a Rheinfallhoz. A pénztárhelyiségből kilépve máris teljes szépségében pompázik előttünk a vízesés, melyhez további lépcsőkön, keskeny sétautakon juthatunk egészen közel.

Némi szárítkozás után visszaindulunk Schaffhausenbe, ahol aztán a csöndes Stadthausgassén található Oberhof kávéházban egy pohárka konyak segítségével próbálunk fölmelegedni vizes élményünk után.

(A konyak mellé nem kértünk vizet.)