#44
Patagónia, a szelek birodalma
Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
- Helyezés: 44. /44
- Pontszám: 6.33
- Szavazatszám: 18
A hazánknál tizenkétszer nagyobb területű, ám mindössze egymillió lakosú Patagónia az Andok hegyvonulatától az Atlanti-óceán partjáig húzódik, s délen az örök jég birodalmával találkozik. Az őslakos indiánok szerint a világ szelei Patagóniából erednek.
E térség Argentína és Chile egynegyedét foglalja magában, s a szélfútta, hideg sivatagoktól az erdős és kietlen birkalegelőkön át a magas hegyekig változatos természeti képet mutat. Az 1800-as esztendők végén a hírhedt Sivatagi-hadjárat során leigázták az őslakos patagon ("nagylábú") indiánokat, és a legkülönbözőbb népek fiai telepedtek meg itt, s kezdték meg új életüket, egy maguk teremtette világ ígéretében bízva.
Egy európai átszállás után indulunk Dél-Amerika felé, s az éjszakát a repülőgépen töltjük. Az Atlanti-óceán fölött vezet az utunk, s kora reggel érkezünk Buenos Airesbe, Latin-Amerika egyik legnagyobb metropoliszába. Argentína fővárosa hihetetlen ellentéteket hordoz magában: a ködszurkáló, ultramodern felhőkarcolóktól a lepukkadt bádogtelepülésekig itt minden megtalálható. Megcsodáljuk a Casa Rosadát, a kormányzati épületet, végiggyalogolunk az egzotikus La Boca negyeden, majd megtekintjük a La Plata tölcsértorkolatában épült kikötőt. Teszünk egy kitérőt a Floridán, Buenos Aires sétálóutcáján, majd jöhet egy feledhetetlen vacsora, s utána egy – kihagyhatatlan – tangóbár.
Másnap egy helyi járattal Ushuaia városába repülünk, amely földünk legdélebbi városa. (Délebbre vagyunk Afrikánál, Ausztráliánál és Új-Zélandnál, légvonalban pedig az Antarktisz sokkal közelebb van hozzánk, mint Buenos Aires.) S máris következhet egy hajókirándulás a Beagle-csatorna vizén, mely a Tűzföld argentin és chilei felét osztja ketté. Fókákkal és pingvinekkel egyaránt találkozunk.
A következő nap a tűzföldi gyalogtúráé. Sűrű, majd egyre ritkuló erdőségben menetelünk fölfelé a Tierra Mayor-völgyben, lassan teljesen eltűnik a zöld növényzet: sziklák és sziklák mindenütt. A panoráma a hegygerincekről lélegzetelállító, s az Alvear-gleccsert elhagyva egy csodaszép tóhoz érkezünk, ahonnan egy jégalagút nyílik, amelyen keresztül beléphetünk a gleccser jégfelszíne alá. Estére közel ezerméteres szintkülönbséget, és mintegy 12 kilométert hagyunk magunk mögött.
Ushuaiából a chilei Punta Arenasba repülünk. Innen tipikus patagóniai tájakon keresztül kisbuszokkal indulunk észak felé, s végtelennek tűnő pampákon át érkezünk meg a Torres del Paine Nemzeti Parkba. A közel kétszázezer hektáros természetvédelmi terület az UNESCO lajstromában is szerepel, s ez Patagónia igazi jelképe. Itt szinte állandó a viharos szél, s mesélik, ez a vidék a sziklamászók Mekkája. Az Ascensio-völgyben előbb köves terepen haladunk, majd erdős vidék következik végig, a hasonló nevű patak mentén. Hamarosan előttünk emelkedik a 2850 méter magas Torre Sur, mögötte a valamivel alacsonyabb Torre Central és a Torre Norte függőleges sziklatornyai. Alattunk a Ventisquero Torres jégmező, közepén egy türkizkék tengerszemmel.
Másnap a Pahoe-tavon hajózunk végig, utunkat a távolban a Paine-hegység ormai vigyázzák. Délután a legbátrabbak vízhatlan ruhát ölthetnek, s beevezhetnek a Lago Grey úszó jéghegyei közé.
S következett ismét Argentína: néhány órás buszozás után érkezünk meg egy hangulatos kisvárosba, El Calafetébe, amely a közeli Los Glaciares Nemzeti Parknak köszönheti létét. Ugyanis évről évre egyre több turista fordul meg errefelé, akik mindannyian Dél-Amerika legfantasztikusabb gleccsereire kíváncsiak. Busszal jutunk el az Abajo de las Sombras-öbölbe, ahol hajóra szállunk a Lago Ricón, s hamarosan megpillantjuk a Pedito-Moreno-gleccser 60 méter magas, gigantikus jégfalát. A gleccser szélessége mintegy négy kilométer, hossza 250 méter. (Közel ötven társához hasonlóan ő is a patagóniai kontinentális jégmezőből indul, s a világon egyedüliként – dacolva a globális felmelegedéssel – naponta cirka 30 centiméterrel növekszik.) Hágóvasat csatolva bakancsunkra, igazi gleccsertúrára vállalkozunk, nyugi, az útvonal biztonságos, különösebb "jégjáró-ismeret" nem szükséges hozzá. Odafentről tökéletes kilátás nyílik a Pedito Moreno gigantikus jégfalára, melyről a délutáni napfényben háztömbnyi jégdarabok szakadnak le a gleccser alatti tó vizébe.
Itt található a hegymászók paradicsoma: a fanatikusokat két legendás hegycsúcs, a Fitz Roy (3441 méter) és a Cerro Torre (3102 méter) hívogatja. Bennünket azonban az idegenvezetőnk hívogat: El Calafate repülőteréről Buenos Airesbe indulunk, s onnét a menetrendszerű járattal vissza Európába, majd egy átszállással haza, Budapestre.
Amióta az észak-amerikai törvények elől Butch Cassidy és a Sundance kölyök bő száz esztendővel ezelőtt a mai Patagónia területére menekült, hogy hátralévő napjaikat bankrablások helyett nyugalomban tölthessék, nagyot változott az itteni világ…
Patagónia az utóbbi évtizedekben divatossá lett. Jó néhány multimilliomos vásárolt errefelé hatalmas földterületeket. Például Luciano Benetton olasz divatkirály, aki 1991 óta 900 ezer hektárnyi, főleg birkalegeltetésre alkalmas területet birtokol. De a patagóniai ranchtulajdonosok között található Sylvester Stallone, Michael Douglas és a CNN-es Ted Turner is. Velük persze nincs különösebb bajunk.
Ám nem minden patagóniai „újtelepes” osztja a környezetkímélő zöldszervezetek filozófiáját. Példának okáért a Tottenham Hotspur futballklubban részvénytulajdonos brit Joseph Lewis – aki ugyan "mindössze" 14 ezer hektárral rendelkezik – a közelmúltban éppen azzal hívta ki maga ellen a környezetvédők haragját, hogy repülőteret építtetett a saját ranchán. Ward Lay, a Pepsi-Cola egykori elnökének fia sem kedvence a zöldeknek, mert 200 ezer hektáros birtokán gazdag turistáknak ad – nem kevés dollárért, naná! – engedélyt a nyakló nélküli vadászatokra. 
Nézd meg a helyszínt!
A logóra kattintva a Google Earth segítségével azonnal megnézheted a tetthelyet.Ajánlás
További infó
Mennyibe kerül?
A többség szerint ez:
648 333 Ft
Szerkesztő
Walter Béla