Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
2006. május 21-én rendeztek népszavazást arról, hogy Montenegró továbbra is része legyen-e Szerbia és Montenegró államszövetségének, vagy függetlenedjen tőle. Az Európai Unió 55 százalékos szavazati küszöbhöz kötötte a montenegrói függetlenség lehetőségét. A referendum eredménye szerint a montenegrói polgárok 55,5 százaléka szavazott a Szerbiától való függetlenségre. A különválás hivatalosan 2006. június 3-án lépett életbe, az Európai Unió Külügyminiszteri Tanácsa pedig 2006. június 12-én ismerte el a referendum eredményét. A Montenegrói Köztársaság ezzel a világ 194. és egyben legfiatalabb államává vált.
Montenegro legmagasabb pontja a Durmitor hegy csúcsa (2522 méter), amelyet Bobotov Kuknak hívnak. A hegységrendszerben még további hat kétezer méter feletti csúcs található. Az alant elterülő tavak selymes kékje és a föléjük magasodó hósapkás sziklák éles ellentéte lenyűgöző látványt nyújt. A hegység központi része a Tara, a Draga és a Sušica folyók mély kanyonjai által alkotott mintegy 400 km2-es terület, amely bő ötven esztendeje védett. Az UNESCO 1980-ban nyilvánította természeti világörökségnek a Durmitor Nemzeti Parkot. A környék ismertebb települései (olcsó szálláshelyekkel!) Boricje, Donja Bukovica, Trsa és Zabljak – utóbbi tündéri kis hegyi falu, közelében a híres sötét vizű, jég vájta tengerszemmel, a Crno Jezeróval, a Fekete-tóval. A szintén jég által mélyített, úgynevezett cirkuszvölgyben érdemes felkeresni a Ledena Pečina nevezetű jégbarlangot. Maga a Fekete-tó csónakázásra, horgászásra, sőt fürdésre is alkalmas. Zabljakból számos túraútvonal vezet föl a hegyekbe.
Másnap irány a Tara-kanyon! Előbb átkelünk az ország legmagasabban ívelő völgyhídján, a Durdevica Tarán, majd megcsodáljuk a Ljutica vízesés bő zuhatagát. A Tara folyó a róla elnevezett kanyonban mintegy százötven kilométeren keresztül kanyarog, a sziklafalak mélysége helyenként eléri az 1300 métert is. Döbbenetes látvány! Pláne odalentről… Ugyanis a legmerészebbek, természetesen a helyi vadvízi vezető szigorú felügyelete mellett csónakba szállhatnak. Az utóbbi esztendőkben egyre több errefelé a turista, s persze közülük szinte mindannyian a vadvízi evezés megszállottai.
A Durmitor Nemzeti Park jó részét borító őserdő az egyike annak az utolsó háromnak, amely Európában még megtalálható, s azok közül is a legtipikusabb őserdei vegetációval csalogatja a kirándulókat. A nemzeti park 5400 hektárt foglal el, a Bjelašica hegy közepétől a Tara és a Lim folyó között. A vidék közel nyolcvan százaléka erdő, a legtöbb fa több mint 400 éves. 26 növényi ökoszisztéma él együtt, közel százféle fa, s mintegy 220 különféle növény. A több száz éves fák magassága eléri a 40–50 métert. E vidék az ornitológusok paradicsoma: megfigyeléseik alkalmával kedvükre csodálhatják a madarakat, több mint 150-féle madárfaj él itt. Az állatok közül megtalálható a szarvas, az őz, a vaddisznó, a medve, a farkas, a róka, a nyúl és a vidra. A parkban közel 350-féle rovarfajt azonosítottak.
Az intenzív gleccsermozgás miatt ezen a területen igen változatos geomorfológiai alakzatok jöttek létre, a folyóvölgyektől a hegycsúcsokig, melyek közül akad, amelyik 2000 méter magas. A legismertebb és legnagyobb vízfelület a Biogradi-tó, mely a tengerszint felett 1094 méteren található, és központi helyet foglal el a parkban. A Biogradska Gora nem csupán a kutatók részére érdekes, hanem igazi úti cél a kirándulók számára is. Ha eljutunk erre a helyre, akkor teljes tüdővel lélegezzünk, hogy élvezhessük minden porcikánkkal a természet ősi erejét.Walter Béla