Bolívia a bizarr amulettek, ősi indián hagyományok és a varázsitalok országa is. A Bolíviában élő hegyvidéki nép a kokain alapanyagának számító kokacserje termesztéséből él. A lakosság, a belőlük hasznot húzó kereskedők, illetve a kokain ellen harcoló hadsereg összecsapásai szinte mindennapossá váltak manapság. Emiatt nem túl biztonságos az országban semerre sem egyedül sétálgatni. A háborgó és leselkedő veszélyekkel teli ország azonban mindezek ellenére csodálatosan szép. Csakúgy, mint büszkesége, La Paz.

La Paz, eredeti teljes nevén Nuestra Señora de La Paz, a Miaszonyunknak a Béke Úrnőjének városa, indián nyelven Chuquiyapu. La Paz a világ legmagasabban elterülő városa, a Choqueyapu folyó kanyonjában egy fennsík alatt fekszik 3600 méteres tengerszint feletti magasságban. Ennek köszönhetően nem túl barátságos az időjárása. La Pazban egész évben hűvös van, a legmagasabb nappali hőmérséklet alig éri el a 20 fokot; éjszakánként pedig gyakorta süllyed a hőmérő higanyszála nulla fok alá. A növényzet sem túl változatos, a város elenyésző részén találkozhatunk zöldterülettel.

A várost a spanyol hódító, Alonso de Mendoza alapította 1548-ban azon a helyen, ahol az indián bennszülöttek Chuquiago nevű települése állt. Kezdetben csak védelmi pontként funkcionált a déli részen található ezüstbányák és az óceán partja között, később, mikor a Choqueyapu folyó medrében aranyat találtak, az érdeklődés is megnőtt a hely iránt. 1898-tól az ország kormányzati székhelye.

La Pazban nagyon furcsa érzés kerítheti hatalmába a látogatót. Olyasmi, mintha belekerültünk volna egy időörvénybe és a kalandos szél egészen a XVIII. századig repített volna minket. A település belvárosa egy hatalmas szabadtéri piac, ahol az árusok hagyományos öltözetben kínálják portékáikat: szivárványszínű szőtteseket, kézzel faragott tárgyakat, gyógynövényeket, furcsa alakzatú amuletteket, kicsiny szobrokat. Európai szemnek egészen egyedülálló látvány a La Paz–i utca mindennapi mozgalmas élete. A sokszínűséget a jellegzetes spanyol házak mellett az őslakosok ezerszínű népviselete adja. A lakosság több mint fele indián, a többiek meszticek, kreolok és fehérek.

Lassú andalgásra, komótos sétákra nem kimondottan alkalmas a város, hiszen a meredek hegyoldalra felfutó keskeny utcák jellemzik. És azt se felejtsük el, hogy majd’ 4 kilométer magasan vagyunk a tenger fölött, így a levegő rendkívül ritka. A legtöbb turistát itt tartózkodása alatt egyszer kétszer elkapja a "magasságbetegeség", mely légszomjjal tör ránk csillapíthatatlan émelygés, fejfájás kíséretében. Ilyenkor legjobb elkortyolgatni egy kokalevelekkel teli teát, vagy elrágni egy kis kokacserjét. Csoda ez a szer. A koka ugyanis segít pótolni az oxigénhiányt és tökéletes a fáradtság ellen, mindamellett természetes anesztéziás szer. Ha többet akarnak megtudni a növényről, látogassák meg a Coca Múzeumot, mely mintegy 20 etapra bontva ecseteli a témát a koka növény felfedezésétől elkezdve az inkák kokalevéllel való gyógyítási technikáin át a mai kokaintermelésig és az abból adódó problémákig.

Több tematikus gyűjteménnyel is büszkélkedik a város. A Régészeti Múzeumban Bolívia őslakóinak kultúrájával és művészetével találkozunk, az Arany Múzeumban pedig eredetiben láthatjuk a tiwanaku és inka aranydíszítéseket, ékszereket, tárgyakat. Egyszerűen lenyűgöző.

A város központjában találjuk a San Francisco teret, amely Szent Ferenc barokk stílusban épült katedrálisáról kapta a nevét. A város "alján", völgyben található. Sugarasan vezetnek ide a hegyoldalakról lefutó keskeny utcák. Maga a főváros nyüzsgő metropolisz, de ha az ember kicsit jobban körülnéz, láthatja, hogy a külső kerületek szinte egy összefüggő nyomornegyedet alkotnak, ahol néha még az ablaküveg is luxus.

A főváros vitathatatlanul legmisztikusabb, így talán a leglátványosabb része a boszorkányvásár, ahol bizarr amuletteket, varázsitalokat, gyógyfüveket is beszerezhetünk. Ha olyan különlegességekre vágyunk, mint szárított béka, lámaembrió, macskakarom, akkor a legjobb helyen járunk. Szintén La Paz-i sajátosság a "láncos telefonos". A láncos telefonos egy olyan egy ember, akinek a mobiltelefonja oda van láncolva az övéhez. Az ok nyilvánvalónak tűnik, bizonyára félti a drága holmit. A valóság pedig teljesen más. Ezek az emberek élő telefonfülkék. Ha valakinek telefonálni szottyan kedve, csak oda kell mennie az egyik ilyen láncos telefonoshoz, máris beszélhet, majd a végén rendezi a számlát. Hogy a percdíjak mi szerint alakulnak, az rejtély.

La Pazban a tömegközlekedés legfőbb eszközei Toyota Hiace minibuszok, melyekből egyszerre több száz cikázik városszerte. Maximium 13-an férnek el benne a sofőrön kívül. Mindegyik járathoz tartozik egy kalauz, aki addig kiabál kifelé lógva a buszból, amíg az dugig nem lesz utasokkal. Óriási hangzavar és kiabálás. Viszont bármerre járunk útlevelünk mindig legyen kéznél, mert Bolívia szerte rendszeresek a közúti ellenőrzések.

Bolívia amúgy eszméletlenül korrupt ország és az állampolgárok ezt felismerve gyakran rendeznek tüntetéseket és sztrájkokat. És ez ma is így megy. Szóval nem szabad csodálkozni, ha belefutnak egy-két demonstrációba. Mindemellett igen érdekes ország, tele misztikummal, megfejtésre váró csodákkal. La Paz szépsége lakosaiban, kultúrájában és nyüzsgő mindennapjaiban rejlik.