#11
Koppenhága, a hűvös elegancia városa

Északra utazni, az találkozás a tökéletességgel. Minél északabbra vesszük az irányt, annál szervezettebb, átláthatóbb, kontúrosabb világgal szembesülünk. Sokak szerint az ideális és a tökéletes unalmas, mert kiszámítható. Ha ez a teória igaz, akkor Koppenhága rém unalmas hely. Itt ugyanis minden tiszta, egyenes, átlátható és rendezett. Van egy dán barátom. Precíz, rémesen akkurátus, végtelenül nyugodt, mindemellett hihetetlenül nyitott a világra, és mint a legtöbb honfitársa, barátságos és közvetlen. Szeret enni, inni, sörözni és semmi rossznak nem elrontója. Lehet, hogy az unalmas is lehet érdekes? Mindenesetre van mit tanulni Dániától…
A Dán Királyság bár földrajzilag nem a Skandináv-félszigeten található, kulturális és történelmi hasonlósága miatt mégis a skandináv országok közé soroljuk. A Jütland-félszigetet és a több, mint 400 kisebb-nagyobb szigetet (csak 76 lakott) magába foglaló ország legnépesebb és egyben fővárosa, a mintegy 1,9 millió lakosú Koppenhága.

Koppenhágát - magyarul Kereskedők Kikötője - I. Svend dán király és fia, I. Knut alapította 1000 körül. Egyszerű halászfalu volt egészen a 12. századig, amikor Absalon püspök birtokába került, aki 1167-ben megerősítette. Kiváló kikötője miatt jelentősége egyre nőtt, ezért a Hanza-szövetség több támadást indított ellene. 1254-ben kapott városi rangot, 1443 óta Dánia fővárosa. A következő két évszázad, mint Koppenhága aranykora vonult be a város történetébe: legtöbb műemléke, palotája, temploma ebben az időszakban épült. A második világháború német megszállását leszámítva, Napóleon óta nyugodtan teltek az évtizedek.
A városba sokáig csak hajón vagy repülőn lehetett eljutni, de 2000. óta már autóval is megközelíthető – sok különc dán legnagyobb bánatára. Ekkor adták át a forgalomnak a svéd partról induló 17 km hosszú Öresund hídat, mely a világ leghosszabb magában álló hídja.

A várost tavak, tengeröblök és csatornák szelik át, a rakpartokon vidám színekre festett kereskedőházak sorakoznak. A házak között nyugodtan, zajlik az élet. Budapesthez képest jóval kisebb autóforgalommal, de annál több kerékpárossal. Az utca embere feltűnően jól öltözött. Olybá tűnik, hogy az elegancia itt nem születési előjog, hanem a minden napi élet velejárója. Gyorsan meg is említeném, ha arra vetemednénk, hogy a divat legújabb kollekcióit e városban szeretnénk beszerezni, annak ára van. Borsos ára. Koppenhága ugyanis nagyon drága város. Leghíresebb sétálóutcájuk, a Ströget nem csak árairól híres, hanem arról is, hogy ez a világ leghosszabb sétálóutcája. Széltében - hosszában és a kapcsolódó tereken kávéházak, sörözők sora várja a vendégeket.
A város legszebb barokk épülete az Amalienborg palota, II. Margit királynő rezidenciája. Az épület előtt medveszőrkucsmás, kék-fehér egyenruhás katonák strázsálnak. A palota tengelyében áll a kupolás, barokk Márványtemplom. Az apró szigeten álló Christiansborg palota a dán királyok korábbi rezidenciája volt, ma már a parlamentnek ad otthont.
Koppenhága különleges látnivalókkal is várja a turistákat: múzeumok, éjszakai mulatóhelyek és sajátos városrészek ejtik ámulatba az ide érkezőt. Ezek közül is az egyik leghíresebb, a

Christiania, azaz a „szabad város”, amelyet a 70-es években hippik, különc művészek alapítottak. Betörtek az elhagyott raktárakba és egyszerűen beköltöztek. Egy alternatív társadalmat szerettek volna létrehozni. Néhány évvel ezelőtt még az utcán árulták a cannabist, ám egy új törvény szerint ezt már szigorúan tiltja. Az emberek itt még mindig színes lakókocsijukban vagy saját maguk által összetákolt házakban élnek. Annyira el akarnak különülni a várostól, hogy a mai napig saját postarendszert is üzemeltetnek. Az érdekes épületekkel, falfestményekkel, képzőművészeti alkotásokkal telezsúfolt városnegyedben csak a kihalt részeken szabad fotózni. Ahol „helybeliek” álldogálnak, ott szigorúan tilos a kattintgatás.
Koppehága, a nagy mesemondó, Hans Christian Andersen városa, aki több, mint 150 mesét írt, könyveit 80 nyelvre fordították le. Vajon ki ne ismerné a "A rendíthetetlen ólomkatona",
"A császár új ruhája" vagy "A borsóhercegnő" történetét… Így nem véletlen, hogy a város legismertebb nevezetessége Andersen Kis hableányának aprócska szobra. Való igaz, hogy nem túl méretes alkotásról van szó, de kedvessége, kecsessége, no és persze „atyjának” híre miatt mindenképpen kihagyhatatlan.

London mellett Koppenhága a második mekkája a pipázásnak Európában. A Főpályaudvartól jó öt percnyi gyaloglás a Radhusplatsen (Tanácsház tér) s arról a térről nyílik a Stroget nevű sétálóutca, amin egymást érik a különféle boltocskák. Ezen a viszonylag jól körülhatárolt, kis területen az egy főre jutó pipaboltok száma messze kimagaslik. Na, itt aztán órákig is elnézelődhet a pipás... A polcok roskadoznak a remek dohánytól és mindenféle apró, pipákkal, pipázással kapcsolatos csecsebecséktől.
Van még egy sztereotípia, - a dánok unalmasak mellett - miszerint az északi emberek hűvösek. Náluk forróbb vérűekkel azonban még nem találkoztam, no persze nem a latinos hév izzítja vérüket. Máshogy forróvérűek. Képesek télen, amikor a jó öreg kontinenslakó már javában télikabátba és sálrengetegbe csavarja magát egy őshonos dán még vígan 1 szál pólóban dacol a hideggel.

S ha már a hidegnél és a víznél tartunk, öltözzünk fel jól és mindenképpen tegyünk egy rövid sétát a kikötőben és a csatornáknál is. Ezen a sétán megtapasztalhatjuk azt, hogyan hasznosítják a koppenhágaiak a vizet. A Christians¬havns csatornán lakóhajókon élnek az emberek, nyáron pedig a Brygge-szigetnél vígan fürdőznek. A víz nagyon hideg, ám az úszó stégen a zene állandóan szól, és a helyiek barbecue-ja is kitűnő. Az Inderhavn-csatorna déli partján a kikötői raktárépületeket sorra loftlakásokká és irodaházakká építik át. Az egykori rakparton büszkén nyúlik el a Királyi Operaház új épülete, amely egy halászmágnás végrendeleti adományából épült fel. A part távolabbi szakaszán már modern üveg-acél irodaházak sora áll. A modern építészet kedvelői mindenképpen tegyenek barangoljanak egy keveset a legújabb városrészben is. Az Ore¬stad a városközponthoz közel található. Olyan nemzetközileg is ismert építészek munkái láthatók itt, mint Jean Nouvel vagy Stephen Holl. Már több mint 3000 ember lakik ebben a városrészben, de költözött ide egyetem, iskola és rádióstúdió is. A tengerszorosban több tucat, vízben álló szélkerék forog: a jövő csalhatatlan hírnökei tehát ebben az ideális, tökéletes, csendes, lassú, kiszámítható északi nagyvárosban is jelen vannak.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!