Hiszik, hogy ez a hely létezik? Bár jó messze tőlünk, a Csendes-óceán nagy kékségében, Új-Zéland déli szigetén. A települést úgy ismerik világszerte, mint a legangolabb várost, Anglián kívül. Van, aki azonban nemes egyszerűséggel csak "kertvárosnak" becézi. Már a neve is – Christchurch - nyugalmat, kiválasztottságot sugall.

Új-Zéland csodálatosan szép, változatos ország: hegyek, tenger, strandok, folyók, gejzírek teszik egyedülállóvá. A Cantebury tartomány 330.000 lakosú városa Christchurch, a déli sziget legnagyobb városa, kulturális és oktatási centrum.

Már a megérkezés is szokatlan. Kezdve azzal, hogy egy minimum 34 órás repülőút után, mikor az elcsigázott, agyongyűrt turista lába földet ér, egy nem mindennapi procedúra veszi kezdetét, mely jelzi, egy merőben más világba érkeztünk, ahol másfajta életet élnek az emberek. Új-Zéland nagyon szigorúan veszi a biológiai karanténra vonatkozó előírásokat. Nem árt utazás előtt tájékozódni a regulákról, nehogy meglepetések érjenek: esetleg elkobozzák a nem megfelelő cipőket, vagy az összes zsebpénzünket elveszik büntetés gyanánt. Minden csomagot átvilágítanak egy biológiai anyagokra érzékeny speciális készülékkel, és általában ki is nyittatják az emberrel, ha látnak valamit gyanúsat.

S ha nem találtattunk a társadalomra veszélyesnek, akár ki is szabadulhatunk a reptérről és elindulhatunk christchurch-i felfedezőutunkra.

A várost gyakorlatilag a Gothic Revival stílusában épült Cantebury Katedrális köré építették, melynek 65 méteres kupoláját a város bármely pontjáról látni lehet. Építését a Canterbury Társaság határozta el 1850-ben, ám építése csak 1860-ban kezdődött meg. A főhajót 1881-ben felszentelték ugyan, de teljesen csak 1904-ben készült el. Nem siettek vele... No de ezen itt senki nem lepődik meg. A stresszes életformát nem igazán ismerik.

A város központi tere a Cathedral Square, melyet szinte teljes egészében a gyalogosoknak tartanak fenn. A téren fontos állomás az i-Site, az olaszos stílusú volt postaépületben helyet kapott kirendeltség, amely Új Zéland-szerte biztosít információkat az érdeklődőknek helyi, környéki illetve országos programokról, látnivalókról, szállásokról és közlekedésről. A helyiek arról is gondoskodnak, hogy a távolról érkezett utazó ne csak információt találjon, de a pénzét is költhesse: a város számos pontján találunk - szinte kötelező jelleggel - emléktárgyakat árusító boltokat.

A tér élő látványossága az összegyűlteknek prédikációt tartó varázsló, aki minden nap pontban délben megérkezik és igen nagy népszerűségnek örvend. Ő Ian Brackenbury Channell által teremtett hagyományt folytatja. Brackenbury 1974-ben érkezett Christchurchbe és felajánlotta szolgálatait a városi vezetésnek, mit varázsló, akik csak mosolyogtak rajta. Ekkor a derék úr kiállt a Cathedral Square- re és elkezdte hirdetni az igét. Igen rövid idő alatt komoly hínévre tett szert a helyiek körében és lassan intézménnyé vált. Népszerűsége és ismertsége, az idelátogató utazók körében is jelentős. A téren találjuk a millennium-i ünnepségek alkalmából emelt fáklyához hasonlatos emlékművet, melyet a város állíttatott 2000-ben. Van itt megállója az igen kedvelt nosztalgia villamosnak is, amely belváros a fontosabb pontjait köti össze körforgalomszerűen.

A legjobb éttermeket a Cathedral Square-től keletre találjuk a Worcester Streeten. Számos elegáns klub és bár hívogatja az éheseket, de semmi esetre se hagyják ki a téren található “lacikonyhák” egyikét. A legnépszerűbb fogás a “fish’n’chips” ami roppant kedvelt a helyiek körében.

A hangulatos Summit Road-ról szép kilátás nyílik a Cantebury mezőkre, melyeket nyugatról a Déli hegyek, keletről pedig a Lyttleton-öböl és Peninsula-folyó fog közre.

A város két nagyon fontos vasútvonal kiinduló, illetve érkezési pontja: A Tranz Coastal vonal Picton és Christchurch között közlekedik. A közel 5 órás út során a vonat végig a tengerparton kiépített vonalon halad.

Az idő az év legnagyobb részében napsütéses, még télen is. A legkedveltebb szabadidős tevékenységek a rugby, a szörf, a golf, a squash és a biciklizés. Nem csak a turisták, de a helyiek is kedvelik – és úgy tűnik soha nem tudják megunni – a pingvin-, delfin-, bálnalátogatás programokat. Egy néhány órás hajókirándulás során közvetlen közelről, természetes élőhelyükön figyelhetjük meg az ámbrás cet kolóniát, találkozhatunk delfinekkel, pingvinekkel és fókákkal.

Csak pár órás autóútra Christch¬urch-től találjuk az Aoraki Nemzeti Parkot, ahol Új-Zéland legnagy¬obb hegye, a Mount Cook, vagy ahogyan az őslakosok nevezik: Aoraki magasodik. A hegy egyik oldalán húzódik 30 km hosszan a Tasmán-gleccser, mely a Himalája gleccserei után a Föld egy leghosszabb jégfolyama.

És ha a nagy idill után némi pörgésre vágyunk, csak szombatig kell várni. A város szombat este 10-től átalakul egy óriási nagy bulivá. Mindenhonnan szól a zene, rengetegen vannak az utcákon. Szinte „kiül” a város a terekre. Számtalan lehetőség van, a csendes bároktól a táncos, zenés helyekig.

Közel van az óceánpart is, úgyhogy tényleg minden egy helyen megtalálható. Az árak és az életszínvonal nagyjából hasonló, mint nálunk, annyi különbséggel, hogy itt kiegyensúlyozottabb és jobb a közhangulat. Mindenki nyugodt, és az európai zsúfoltsághoz szokott szemeknek teljesen furcsa, hogy egy 30ezres város közepén kertes házak mellett biciklizgethetünk.

Az emberek tényleg roppant kedvesek, ha megkérdezik egymást, hogy hogy vagy, tényleg érdekli őket a válasz. Sokan biciklivel vagy gyalog közlekednek, de a belvárosi buszos közlekedés is jól szervezett. Ha felszállnak a buszra, szokás köszönni a buszvezetőnek, aki rendre viszonozza is ezt. Sőt! Leszálláskor illik megköszönni neki, hogy elfuvarozott minket, ő pedig biztosít minket arról, hogy ez neki is megtiszteltetés volt. Olyan, mintha mindenki ismerne mindenkit: szóba elegyednek a buszmegállóban, boltokban, éttermekben, és csak úgy spontán megkérdezik egymást: mi újság? Ezek az apró dolgok igen sokat számítanak. Ez egy tényleg másik világ. Szokatlanul barátságos, emberi, de hamar megszokható.