„Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship!” Az elhíresült mondat minden idők egyik legnézettebb filmjében, a klasszikusok klasszikusának számító, Casablancában hangzott el. A 3 Oscart nyert örökzöld Woody Allen kedvenc mozija. A történetben 1942-t írunk. A nácik már szinte egész Európát leigázták, aki teheti Amerikába disszidál. A menekülők egyik központja a marokkói Casablanca. Casablanca "szíve" pedig Rick (Humphrey Bogart), a kétes múltú amerikai lokálja. Egy nap érdekes pár bukkan fel a lokálban. László Viktor és felesége, Ilsa (Ingrid Bergman). Rick és Ilsa valaha halálosan szerették egymást. Casablancában újra fellángol szerelmük...

A film titkát mindezidáig senkinek nem sikerült megfejtenie, talán maga a rendező, Kertész Mihály sem tudná fellebbenteni róla a fátylat. Aki mostanság azért kel útra, hogy a mozi hangulatát élőben is átérezhesse, csalódni fog. A város teljesen új arcát mutatja. Casablanca ma Afrika egyik legnagyobb városa, a királyság modern gazdasági fővárosa és Marokkó legfontosabb kikötője. Lakossága meghaladja a 4 milliót.

Marokkót az ókorban Mauretániának nevezték. Történelmében felbukkantak a föníciaiak, az arabok, majd a 15. században a spanyol és portugál hódítók. A mai Marokkót 1912-ben három területre osztották fel, egy része francia, a másik spanyol gyarmat lett, Tanger pedig nemzetközi felügyelet alá került. Marokkó 1969 júniusában II. Hasszán alatt egységes független királysággá alakult. Az ország maga a keleti varázslat. Multikulturális örökségét szépen magán viseli a nemzet: kezdve az épületek formáitól egészen az itt lakók arcvonásáig. S nekünk, turistáknak nem marad más dolgunk, mint megfejteni a káprázatot, a látványt és a sok újdonságot, amivel szembesülünk.

Ha Marokkó a csodák világa, Casablanca az ellentéteké. Kevés olyan változatos arab város van, ahol ilyen jól megférnek egymás mellett a különbözőségek. Egy kicsit mediterrán, ugyanakkor izgalmasan keleties és változatosan afrikai világ ez, tuaregekkel, berber hegylakókkal, mosolygó arab kereskedőkkel, zsidó és keresztény hatásokkal.

Magas épületek, villák, hotelek, bevásárlóközpontok, elegáns éttermek, butikok, csodaszép parkok és kertek jelzik: ez egy teljesen új világ, az ipar és a kereskedelem 21. századi fellegvára. A különleges atmoszférájú városban mindenképpen látogassunk el az Anfa villanegyedbe, az Atlanti-óceán partján. Ha akarnánk se tudnánk elmenni II. Hasszán impozáns építménye mellett, amely úgy trónol az óceán partján, mintha csak egy mese megelevenedett, úszó díszlete lenne. A francia építész, Michel Pinseau a Koránból vette az ihletet, mely szerint : "Allah trónja a vizek fölött áll." Így a mecset mesterségesen feltöltött alapra épült, mely kétharmada betonpilléreken nyugszik. A világ harmadik legnagyobb mecsetének kapui 1993-ban nyíltak meg a hívők előtt. A legmodernebb műszaki megoldásokat és a mór művészetet ötvöző, 90 000 m2-es épületegyüttesen 7 éven át mintegy 35 000 kézműves dolgozott.

Városnézésünk során barangoljunk hosszasan a királyi palota körül, és az Arab Liga narancsillatú parkjában teázgassunk egy perzselő délutánon. Ne csodálkozzunk, ha modern utakba, szállodákba és bankokba botlunk. Szép számmal akadnak. Már- már elhitetik velünk, hogy ez az ország gazdag… Való igaz, élnek itt tehetősek is, de kevesen.

És ha már felfedeztük a modern, európaiasan szürke tónusú Casablancát, engedjük megelevenedni az Ezeregy éjszaka világát is, ahol a müezzin hangjára indul a nap, majd mint egy méhkas, egyszerre éled a szukok kavargó csodája. És nyissuk ki érzékeinket a színek hangok, illatok elsöprő kaleidoszkópja előtt. A hétköznapok mássága keményen próbára teszi a kalandorokat. Lenyűgözőek a város színei. Bizonyára a levegőben van valami, ami mássá, ragyogóbbá, élőbbé teszi az árnyalatokat. Ilyen püspöklilát, ordító sárgát, szikrázó türkizt és ibolyát még sehol sem láttam. Bármerre megyünk színek kavalkádja fogad: az asszonyok változatos ruhái, a növények harsánysága, a fűszeresek, bazárosok pultjai. No és ne felejtkezzünk el azokról az árnyalatokról, amelyekkel maguk a marokkóiak festik szivárványszínűre ajtajaikat, zsaluikat. És itt van a csempeminták és mozaikok színforgataga, a belső terek márványa, az arabeszkekkel hímzett stukkók és cédrusgerendák.

Ebbe a fülledtségbe kúsznak be a város többnyire nehéz, intenzív és idegen illatai. Lépésről lépésre változnak a hatások. Az előbb még a fűszeraromákban tobzódtunk, majd a nők nehéz pacsulija csap meg, odébb épp halbűz fogad, de pár méterre elkápráztat a kertek és parkok kellemes virágillata. No és a zajok. Hát azok sem mindig ismerősek a pesti autórobajban edzett füleinknek. A megszokott városi gépzajokat a medinában felváltja a helyiek pergő párbeszéde, a koldusok könyörgése és a maghrebi zene. A mecsetek müezzinjeinek erős, emelkedő éneke a város minden zugába elér. Az emberek kedvesek, büszkék és vendégszeretők. (No azért hölgyeknek férfikíséret nélkül nem ajánlatos mászkálni.) Mindig akad olyan, aki néhány dirhamért elkísér bennünket az óváros legmélyére és ki is hoz onnan. Sok a koldus, a nyomorék, akik a sikátorok kapualjaiban, a mecsetek lépcsőin üldögélnek. Rengeteg a gyerek, akiken Hadzsi, Bassir s más marokkói labdarugók meze feszül. A foci itt is örök téma.

Ha elég bátrak vagyunk és vállaljuk az esetleges gyomorrontás, hasmenés kockázatát nyugodtan próbáljuk ki a helyi ízeket. (Nem valószínű, hogy romlott ételt kapunk, csak a higiéniára nem ügyelnek annyira, mint megszoktuk.) A "legmarokkóibb" a tagine, ami cserépedényben zöldségekkel párolt húsféleség. Kóstolhatunk még kuszkuszt vagy harirát. Ebből a levesből minden magára valamit is adó étteremben találunk bőséggel.

Hivatalos nyelv az arab. Az üzleti életben és az oktatásban jelentős szerepe van még mindig a franciának. A lakosság közel 25%-a anyanyelvként beszéli a különböző berber dialektusokat. Az iszlám államvallás. A lakosság mintegy 95%-a szunnita muzulmán, 2% lehet a keresztények aránya. Jelentős a zsidó közösség.

Ez Casablanca ma. Elevenen és zajosan élő, tarka óvárossal, szürke, divatos és modern iparral. Hagyományok és fejlődés. Ellentétek és vonzások. Egy modern barátság kezdete...