Buenos Aires - eredeti nevén Ciudad de la Santísima Trinidad y Puerto de Santa María de los Buenos Aires - a Szentháromság városa. Argentína fővárosa, egyben legnagyobb települése és kikötője. Lakóit hazájukban csak "porteños"-nak, kikötőieknek nevezik arra utalva, hogy a település kikötője mindig is nagy jelentőséggel bírt az ország történelme és fejlődése során. A La Plata torkolatvidékét egy spanyol tengerész, Juan Díaz de Solís fedezte fel 1516-ban. Az első települést a spanyol aranyvadász, Pedro de Mendoza alapította 1536-ban, és ő adta a helynek a Santa María del Buen Ayre, a "Jó Szelek úrnőjének, Szűz Máriának a városa" nevet.

Buenos Aires óriási: 10-12 millió ember lakik a közvetlen vonzáskörzetében. A kertvárosi rész szinte semmiben sem különbözik a többi nagyváros hasonló kerületeitől: az épületek kicsit inkább franciásak, mint spanyolosak. A leggyakoribb látvány a kis kávézók, könyvesboltok, fodrász szalonok, műszakicikkboltok tömkelege. Eltévedni pedig nagyon könnyű. Nemcsak azért, mert hatalmas város, de majd’ minden háztömb pont úgy néz ki, mint a többi és nem nagyon találni tájékozódási pontokat.

Metróval viszont szinte minden fontosabb nevezetesség megközelíthető. Az 'el subte' a déli félteke legrégibb földalattija, mely egyben Latin-Amerika legrégibb földalattija is 1913-ban nyílt meg Buenos Airesben. Hálózata a folyamatos fejlesztések során 2011-re eléri a 89 kilométert. A város közlekedése ugyanolyan zűrös, mint minden dél-amerikai településé. Csak igen bátraknak ajánlott az autóbérlés. A főutak 6-16 sávosak, és a felfestések nem igazán jellemzőek. A mellékutcák pedig általában egyirányúak és szűkek. Azt ajánlom, bízzuk magunkat a taxisokra! Ezer és ezer taxi futkározik itt és a fuvardíj hihetetlenül olcsó. Mint minden Buenos Airesben.

A város lakóinak többsége is tömegközlekedik, vagy taxizik. Jellegzetes helyi közlekedési eszköz a collectivo, mely nem más, mint teherautó alvázra szerelt 21-27 személyes kisbusz. A Buenos Aires-i buszsofőrök fölöttébb rámenős vezetési stílusa világszerte legenda számba megy. Némi költői túlzással: ők e város pergő életritmusának meghatározói. Az Avenida 9 de Julio valószínűleg a világ legszélesebb, és egyben a legforgalmasabb sugárútja, a maga 140 méteres szélességével. Az út közepén egy közel 70 méter magas obeliszk áll. 1936-ban emelték a város első alapításának emlékére.

Buenos Aires történelmi központja, a Plaza de Mayo, az államelnök pompás rezidenciájával, a Casa Rosadával. Az elnök a rózsaszín épület erkélyéről intézi szózatait a néphez, akik a palota előtti téren tiltakoznak, tüntetnek, vagy éppen ünnepelnek. A tér nyugati oldalán a közel két kilométer hosszú Avenida de Mayo köti össze a kormányzati székhelyet a Kongresszus épületével, mely pontos mása a washingtoni Capitoliumnak. Az itt elhelyezett 0 kilométerkőnél kezdődik az összes argentin országút számozása.

A modern Buenos Airest a Calle Lavalle és a Calle Florida sétálóutcák környékén találjuk. Felhőkarcolók, egyenes utcák, fémes csillogás, elegáns öltönyös üzletemberek és üzletasszonyok cikáznak és mobiloznak. Ha jót akarnak enni, ne hagyják ki ennek a negyednek a vendéglőit. Szinte bármelyik helyi étterembe betérhetnek, ahonnan ínycsiklandó illatok kúsznak ki.

Argentínában a foci szent, csakúgy, mint Maradona. Buenos Aires egyik szegény külvárosi negyedében született minden idők egyik legnagyobb futballistája, Diego Armando Maradona, aki az Argentinos Juniors csapatában kezdte pályafutását, majd a Boca Juniorsba igazolt és ott lett világsztár. Legendaként tisztelik, és mindent megbocsátanak neki.

A turisták kedvelt úti céljai közé tartoznak a San Telmo és a La Boca negyedek. A gyarmati korból származó, szépen restaurált házakban ma művészek és iparművészek élnek és dolgoznak, a festői La Boca-negyed rikítóan élénk színekre mázolt fa- és bádogházai pedig eredeti környezetet szolgáltatnak a különféle ünnepségeknek, báloknak és táncversenyeknek. No és a tangónak. Egész Argentína, különösen Buenos Aires tangólázban él. Számukra a tangó nem csupán egy tánc, hanem maga a megszállottság. Egy rögeszme. A helyiek úgy tartják, hogy a tangó hatalmába keríti táncosa testét és lelkét. Nemrégiben nemzeti mozgalom indult azért, hogy különleges státuszt szerezzen a tánc. Mivel az Unesco már nem csak műemlékeket, hanem tradicionális művészeti formákat is elismer a világörökség részeként, a tangó is elnyerheti a szervezet jóváhagyását. A döntésre várhatólag idén júniusban kerül sor. A kampány vezetője, Fernando de la Rua argentin elnök, aki kijelentette: "A tangó kultúránk és lelkünk lényeges része." A tangó hatalmas üzlet is. Egy Latin-Amerikában, Európában és Ázsiában végzett felmérés szerint Argentínáról az emberek 80 százalékának a tangó jut az eszébe, míg Maradona a második helyre szorult. A tangó jól eladható termék manapság. A tangóval kapcsolatos export - amely táncházakat, előadásokat, filmeket, zenét, ruházatot és oktatást foglal magába - megegyezik a borok és dohánytermékek exportjából származó jövedelemmel.

Ami meglepő, hogy Buenos Aires-ben biztonságban érezheti magát az ember. Utcánként 3-4 rendőr áll mindenhol. A másik igazán megdöbbentő, hogy roppant tiszta a város. Szemetet, eldobott csikket alig látni. Az autósok pedig meglepően udvariasak a gyalogosokkal.

Az argentinok meglepően csendes emberek, bár sokat tüntetnek a nehézkes igazságszolgáltatás vagy az alacsony munkabérek miatt. Mégis fontosnak tartják, hogy esténként kiöltözzenek, elmenjenek vacsorázni, megigyanak egy Quillmes sört, elszívjanak egy-két szivart, megnézzenek egy focimeccset, vagy eltáncoljanak egy izgalmas argentin tangót. Ha Buenos Airesben vagyunk, éljünk úgy, mint egy helyi amigo: iktassuk ki életünkből az idő fogalmát, és tegyünk magunkévá mindent, amit az élet kínál.