#35
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
- No, Ábel! - mondtam magamnak. - Hitted volna-e, hogy ilyen nagy madár a kakukkmadár?
Csak álltam gyámoltalanul és nem tudtam, hogy mire legyek képes. Az igazság azt parancsolta volna, hogy szépen odamenjek és kiborítsam a csendőrt az ágyból. Igen, de én pásztor voltam, ő pedig csendőr! Azok pedig erősen nekibuzdultak volt, hogy akiben csak lehet, azok fölött uralkodjanak. S azon kívül neki szabad fegyvere is volt, ami nemcsak a háború idején számít.
Ilyenformán elállottam attól, hogy Surgyelánt kiborítsam az ágyból. De hogy egy tüskésebb párnát éjszakára mégis tegyek a feje alá, odamentem az ágyhoz, és az állatok világából egy példázatot mondtam neki. Vagyis a kakukkmadarat, mint példát, felröpítettem a gondolat fészkéről.
A pénztáros egy szigorú román csendőrrel érkezett. A mogorva csendőrt azért küldték, mert Fuszulán megszökött, s közben a bankigazgatót megsebesítette. A pénztáros kölyöknek nevezte Ábelt, s ezt ő úgy bosszulta meg, hogy balzsamírt adott a szeplői ellen, melyet kecskebogyókból készített el.

Tamási Áron a székelység legjellegzetesebb és legnagyobb írója, de e népcsoporttól való származása, még ha meghatározó is írói munkásságában, mégsem teszi őt regionális íróvá. A székelység számára ürügy, inspiráló szellemiség arra, hogy sorsuk által az emberiség és így a magyarság gondjait és örömeit is ábrázolja. A székely móka és furfang, a góbéság művészileg rendkívül sokszínű módon jut kifejezésre írásaiban: tragikus, humoros, anekdotikus, meseszerű, de főleg balladás stílusban. Lélekindítóan, életszeretettel ajándékozza meg olvasóit a magyar nyelv bűvös ízével.
Az Ábel a rengetegben az Ábel-trilógia első és legtökéletesebben sikerült része. A tizenöt éves Ábel sorsát kíséri végig, akit apja erdőpásztornak szegődtet el a Hargitán. Az olvasó számára a Hargita varázslatosan szép vidék, Ábel számára azonban szülőföld és sors, mellyel meg kell birkózni, alázatos tanulásra indítja, illetve mélységes életszeretetre a kamasz érzelmek fagyos viharában. Lélek és táj biológiai és pszichológiai egymásrautaltsága tárul elénk.

A kenyérkeresővé előlépett fiú egy kutya, egy kecske és egy tyúk társaságában egyedül marad a rengetegben, a borzosi nagy havasi legelőn, egy széllelbélelt házban. Napjait az elemi létküzdelem, a megmaradásért való harc mozgatja, de leküzdhetetlen kalandvágy is munkál benne. Legfőbb fegyvere csavaros észjárása, ugyanakkor naivan csodálkozik rá a világra, örül a szép Hargitának, jó kedélyével, humorérzékével és talpraesettségével a nehéz helyzeteken is úrrá lesz. Amikor Fuszulán, a román kereskedő hamis papírok felhasználásával fát lop, fordulat következik be a létezés értelmén morfondírozó fiú életében. A tolvaj elfogására csendőrt rendelnek mellé, Surgyelánt, akinek fölényes durvasága szabadságára és életére tör.
Ábel alakuló személyiségében a tisztességes munka morálja, az ügyeskedés és emberi méltóságának megőrzése egyaránt munkálkodik. A történet végére úgy simul a Hargitához, mint gyermek anyjának öléhez, de miként tud megküzdeni az emberek mocskával ebben a rideg és szép nagyerdőben? Mert a hideg elől a madár el tud repülni, annak szárnya van és szabadsága, az embernek viszont egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!