Valmont megértette, hogy a márkinénak a világi gyönyörök miatt kell búcsút intenie. Az ő szent hivatásuk, hogy minél több hitetlent térítsenek meg a szerelem hitére.

A szerelemnek hitt világmegváltó felindulást gyakran a másik fél megmentéséért folytatott álszent küzdelem motiválja. A jó útra térítés nemes szándéka kiváló ürügy a szerelmünk tárgyának egoista birtoklására. Feltehetően ilyen hosszadalmas érzelmi játszmák határozták meg az elmúlt hatezer év társkapcsolatait, hangzatos és kevésbé hangzatos eszmékbe burkolva. És mindig akad olyan szerző, akinek e tény fáj, mert nem nyugszik bele az igaz szerelem mámorának emberre osztott egyetlen rövid pillanatába, s csak abban leli megnyugvását, hogy a nagy ideát a végsőkig széttrancsírozza. Élvezettel, okosan, cinikusan.

A regény a szentimentális irodalom virágkorában íródott, a korszak népszerű áldokumentum-irodalmi formájában, levélregényként. Az olvasók ezidőtájt könnyes szemmel olvasták a szenvelgő műveket, amikor Laclos minden érzelgősséget kerülve, kegyetlen okossággal tárgyalja férfi és nő örök harcát, az egymás birtoklásáért, a másik fölötti uralomért folytatott küzdelmet. Hideg logikával tárgyalja és illusztrálja a csábítás tudományának stratégiáit és taktikáját. A mű a francia forradalom előtti uralkodó osztály belső életét ábrázolja, az arisztokrataellenesség élével. A Veszedelmes viszonyok formája és témája egyaránt divatjamúlt, történelmileg túlhaladott, mégis hallatlan népszerűségnek örvend, tekintve, hogy az emberi erkölcs ma is érvényes kérdéseit feszegeti. A cinizmus pedig minden korban kelendő portéka.

A gazdag arisztokrata, Valmont vikomt három nővel kerül kapcsolatba, s ez nagyjából lefedi a női ellenállások típusait. Cécile ártatlan fiatal lány, aki minden látszólagos tiltakozása ellenére a testi örömök élvezetének útvesztőjében bukik el, hogy aztán csalódottan vonuljon apácának, még későbbi kérőjét is elutasítva. Tourvelnét, a megmentő szerepében tetszelgő polgárasszonyt a vikomt nemcsak férjétől, de Istentől is elragadja, pedig az asszony hűségének bástyái kétségbeesett kitartással állják az ostromot. Hadászatilag szólva a többszörös túlerővel szemben a végsőkig kitart, s a vesztesek erkölcsi fölénye az egyetlen vigasza. Amíg végképp be nem adja a derekát. Végül ott van a Valmont-al egyivású, magabiztos, nagyvilági szerelmi ellenfél, Marteuil márkiné, akinek aljassága végül kiül az arcára fekete himlő formájában. Mindannyian félnek valódi érzelmeik megélésétől, ellenállnak az élet tényleges kihívásainak. Ők is.