#41
Patrick Süskind: Parfüm
Grenouille kinyújtott lábbal ült a farakáson, hátát a kunyhó falának vetve, szemét lehunyva, mozdulatlanul. Nem látott, nem hallott, nem érzett semmit. Csak a fa felszálló illatát érezte, amint a tető alatt, mint egy burában, megállt. Itta ezt az illatot, megittasult tőle, beleivódott az illat a pórusaiba, maga is fává lett, valóságos fabábuvá, úgy hevert a fakupacon, mint egy Pinokkió, mint egy hulla, míg hosszú idő, talán egy fél óra elteltével végre kinyöszörögte a "fa" szót. Mintha fülig telítődött volna a fával, mintha már a torkáig érne a fa, mintha a hasa, a torka, az orra is túltelítődött volna a fával, valósággal kiöklendezte a szót. És ez magához térítette, megmentette, még mielőtt a fa lenyűgöző jelenléte és illata megfojtotta volna…
Grenouille elegáns ruhában érkezett, kiszállt a hintóból, elsétált a kivégzőporondra. A hóhér, megérezve a különös illatot, képtelen volt őt bűnösnek gondolni. A kivégzésre összegyűlt város lakossága megbabonázva követte a parfüm szeretetparancsát, levetették ruhájukat, szeretkeztek, majd kerestek egy ártatlant, ügyeletes bűnbakot, akit fölakaszthatnak Grenouille helyett.

Jean-Baptiste Grenouille a tizennyolcadik századi Párizs zsenije, Sade márki és Fouche kategóriájában. Eltorzult szeretetéhségét úgy csillapítja, hogy illathatalmat gyakorol embertesteken. Különleges adottsága, hogy bár ő maga nem bír szagokkal, a világot az orrán keresztül érzékeli, intenzíven, árnyaltan, érzékletesen. A szagláson keresztüli világérzékelés különleges, új látásmódot indít el az olvasóban. A Grenouille által teremtett illatvilág fizikai és spirituális megnyilvánulása olyan erős, hogy hajlamosak vagyunk a sorozatgyilkos hőst a törvény és morál normáin kívül helyezni, bár a felmentés gondolata kizárt a könyv horrorisztikus hangulatában.

A jó parfüm a test illatát van hivatva kiemelni. Illékony, mint a lélek. Hősünk gyönyörű szűzlányok holttestén éri tetten a vágyott, végső és tökéletes illat komponenseit. Huszonöt női test illanó szagát zárja üvegbe, hogy a megváltó parfüm által szagtalan önmagát észrevehetővé, szerethetővé tegye. De a tökélyre fejlesztett illat önálló entitás, nem tudja megerősíteni gazdája szagát, mert nincs neki. Mint ahogy lelke sincs. Amikor magára önti az esszenciát, nem árad szét kémiailag megváltó szeretet a szervezetében. A test-diskurzus nem tud bekapcsolódni a szeretet-diskurzusba.
A sorok mögött jól látható a jó öreg sátán, amint az érzékszervek mindenhatóságát hirdeti. Az orr fallikus szimbóluma későközépkori környezetben, szűzlányok társaságában igen jól fest. Viszont nincs humora, túlságosan belebonyolódik az ontológiailag szűkös, ám annál pazarabb részletekben megnyilvánuló illatfelhőbe. De a regény egyébként nem bír ilyen gondolati mélységekkel. Különös, olvasmányos történetleírás, filozófiai célok nélkül.
Grenouille-t fölszippantja a tömeg, amikor a szeretet illatával beparfümözve jelenik meg nekik. Úgy járt, mint Krisztus: disznók elé szórta a nagy alkotást. Csakhogy a tizennyolcadik századi francia téren, a halpiacon született zseni alkotása, akinek vezetékneve békát jelent, elillant. Jobb is.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!