#12
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
- Helyezés: 12. /49
- Pontszám: 7.54
- Szavazatszám: 153
Első pillanattól együtt éltek, mint az egysejtű ikrek az anyaméhben. Ehhez nem kellett "barátságot" kötni, mint az egykorú fiatalok szokták, nevetséges és ünnepélyes szertartások között, fontoskodó szenvedélyességgel, ahogyan a vágy jelentkezik az emberek között, öntudatlan és torz formában, mikor először akarja egy másik ember testét és lelkét elvenni a világtól, hogy az övé legyen, csak az övé. Ennyi a szerelem és a barátság értelme. Barátságuk oly komoly és szótlan volt, mint minden nagy érzés, mely az életre szól. S mint minden nagy érzésben, ebben is volt szemérem és bűntudat. Az ember nem vehet el büntetlenül egy embert a többiektől.De tudták azt is, első pillanattól, hogy ez a találkozás egész életre kötelez.
A grófi vadaskert tisztásán egy szarvas lépett elő, merészen, mint a baráti összetartozás trófeája. Henrik jól hallotta, amint Konrád puskáját nem a szarvasra szegezve csőre tölt. Csendes várakozás következett, elkezdődött az idegek harca.
A nő nem a felebarátoké. A nő gyakorta a barát oldalán áll, nem mindig tévedésből. Azon legszentebb barát mellett, aki a férfilélek másik fele, társa jóban és rosszban, életben, halálban. Akivel az élet jó mulatság, férfimunka volt mindaddig, míg a nő föl nem forrósítja a szavakat az érzelmek összetett világában. De az összetartozás kitörölhetetlen marad, s egy élet sem lesz elegendő annak megértésére, hogy a legnemesebb érzések is egyszer hanyatlásnak indulnak. Amikor Márai ezt a regényt írta, a nagyvilágban a rend darabjaira hullott, egy kultúra a végéhez közeledett, a második világháború hevében végzetesen megsemmisültek a műbe mentett nemes eszmények. Ez a korhangulat kicsit bele is lóg a szerelem, barátság, hűség értékeinek regénybeli bomlásába. A lebilincselő olvasmány cselekménye egy mondatban összefoglalható: szerelmi háromszög drámai érzelmekkel, klasszikus belepusztulásokkal, egy régi világból. A századforduló környékén járunk, amikor még mertek nagyot érezni az emberek, szépen, lineárisan. Henrik dúsgazdag magyar gróf fia, Konrád apja bárósított hivatalnok volt Galíciában, Krisztina Henrik felesége. Ahogyan akkoriban szeretni lehetett és tudtak, mára már nemcsak az irodalomból halt ki. A két fiatal katona története beleivódik a grófi kastély falainak emlékezetébe, az elfojtott indulatok és ki nem mondott szavak reménytelenül örlődnek egy letűnt nemzedék idegrendszerében.
A bevégezetlen történet terhe gyanakvó, megkeseredett, lelkiismeretfurdalásokkal teli öregembereket kovácsol és kell az a gyertya az asztalra negyven évvel később, amikor a két férfi még egyszer utoljára, minden idegszálával egymásnak feszül. Mert a gyertyák nem kiégnek értelmetlenül, hanem tisztességgel elégnek és ha az elárult szerelem és barátság nem is kap feloldozást, a két férfi nemes vadként vonulhat el az érzelmek negyvenéves kísértése elől.
Márai regényének feltűnően nagy sikere a mai ember nosztalgikus beállítottságáról, a tartós értékek iránti vágyáról tanúskodik. Az olvasói azonosulás lehetősége azonban mégis kérdéses, tekintve hogy korunk szenvedélyeinek viharai távol állnak a gyertya metaforájától, inkább a kiégett lámpa képével fémjelezhetők.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok! Ajánlás
További infó
Mennyibe kerül?
A többség szerint ez:
1 963 Ft
Szerkesztő
Szűcs-Búzási Ágota