#42
Kertész Imre: Sorstalanság
Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
- Helyezés: 42. /49
- Pontszám: 6.75
- Szavazatszám: 167
Miért ez a hirtelen pálfordulat, miért ez az ellenszegülés, miért, hogy nem akarják belátni: ha sors van, akkor nem lehetséges a szabadság; ha viszont – folytattam magam is egyre meglepettebben, egyre jobban belémelegedve –, ha viszont szabadság van, akkor nincs sors, azazhogy – álltam meg, de csak lélegzetvételnyi szünetre –, azazhogy akkor mi magunk vagyunk a sors – jöttem rá egyszerre, de oly világossággal e pillanatban, mint ez ideig még soha. Kissé sajnálom is, hogy csak ővelük, s nem értelmesebb, hogy úgy mondjam, méltóbb ellenfelekkel állok szemben. De hát ők voltak itt most, ők vannak – e percben legalább így rémlett szinte – mindenütt, s mindenesetre ők voltak ott akkor is, amikor apámat búcsúztattuk. Ők is megtették a maguk lépéseit. Ők is előre tudtak, ők is előre láttak mindent, ők is úgy búcsúztak apámtól, mintha már temettük volna, és később is csak azon kaptak össze, hogy helyiérdekű villamoson vagy inkább autóbusszal menjek-e Auschwitzba… Az egymástól búcsúzkodó családtagok, síró gyerekek és szétszakított szerelmespárok körében a német katonák a nyugalom képzetét keltik. A nagy zűrzavarban többen úgy vélik, célszerű volna a kezük alá dolgozni, hogy jó példát mutassanak. Ezzel Kövecses egyetért.
Kertész Imre életművét az Auschwitz-motívum jelenléte határozza meg. A Sorstalanság (is) azt az identitásproblémát igyekszik megérteni, mely a regénybeli elbeszélő esetében még öntudatlan állapotában súlyosan sérült, majd véglegesen összeomlott, de voltaképpen mégis megmaradt mint életfeladat. A regény a kamasz Kövecses koncentrációs táborba kerülését és annak előzményeit, lágerbeli életét, illetve az utána történteket meséli el egyes szám első személyben.
A fiú szenvtelen megértéssel éli meg az eseményeket és mindent egyfajta rend köré csoportosít. Rákényszerített rend ez, de helyzetében minden más lehetséges nézőpont megszűnik, épp a felnőtté válás kritikus időszakában. A számára addig ismert élettechnikák, viselkedési stratégiák megszűntek, nem maradt más lehetősége, mint az események tudomásul vétele és tárgyilagos értékelése a lágerbeli egyetlen valóságban. Aki deportálás közben fontos munkahelyére, vagy nélkülözhetetlen szaktudására hivatkozik, nyilván nem vette még tudomásul szociális létének megszűnését. Az érzelemmentes beszéd megkíméli az olvasót a borzalmak leírásától, bár az olvasói szégyen és megrendülés érzése nem elkerülhető. Nem is kell annak lennie. Az események elsorolásának kegyetlenül érzéketlen mivolta elviselhetetlen. A lágerek abszurd valóságában Kövecses mindent természetesnek tekint, nem lévén más viszonyítási alap. Új aspektusa jelenik meg a boldogság fogalmának: csapda, mely továbbélésre buzdít, sőt, a halál közelségének megtapasztalása a boldogság maga.
Kövecses identitástudata ebben a helyzetben szükségszerűen labilis. Helyesen távol tartja magát annak definiálásától, hiszen a kaddis ima, mely a holtak tiszteletére van, ugyanúgy áthalad az idegrendszerén, mint a zsidó és/vagy magyar mivoltának elutasítása. Ha sors van, nincs szabadság – mondja. A lágerből való szabadulás után még a kommunikáció esélye is kérdéses számára. Másként igazodnak a nyelvi viszonyok a valósághoz. Mégis fölvetődik a múlttal való együttélés esélyének gondolata. Ezt a szerző későbbi műveiben elveti. A Sorstalanság narrátora azt is mondja, hogy ha szabadság van, akkor mi magunk vagyunk a sors.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok! Ajánlás
Szerinted?
További infó
Mennyibe kerül?
A többség szerint ez:
5 625 Ft
Szerkesztő
Szűcs-Búzási Ágota