#30
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
- Helyezés: 30. /49
- Pontszám: 7.20
- Szavazatszám: 137
Július elején, egy rendkívül meleg nap alkonyatán, fiatal férfi lépett ki a Sz... utcai házból, ahol albérletben lakott, és lassan, láthatóan határozatlanul, elindult a K... híd felé.Szerencsére nem találkozott a háziasszonyával a lépcsőn. Silány kis szobája a nagy ház negyedik emeletén volt, közvetlenül a háztető alatt, és inkább valamiféle ládához hasonlított, mint szobához. Háziasszonya, akitől a lakást ebéddel és kiszolgálással bérelte, egy emelettel lejjebb lakott, külön lakásban, és a fiatalembernek, valahányszor kimozdult hazulról, okvetlenül el kellett mennie a lépcsőre nyíló és örökösen sarkig tárt konyhaajtó előtt. Valami kínos, gyáva félelem lepte meg mindig, amikor itt elment; és ezt restellte, restelkedésében elfintorította az arcát. Sok hónapi szobabérrel tartozott a háziasszonynak, és félt találkozni vele.
Nem mintha különben is gyáva, gyámoltalan természetű lett volna, éppen ellenkezőleg. De mostanában ingerlékeny és feszült lelkiállapotban volt, beteges képzelgések üldözték. Magába zárkózott, elvonult a világtól, és nemcsak háziasszonyát kerülte, de senkivel sem akart találkozni. A szegénység nyomasztotta, de az utóbbi időben már szorult helyzetével sem törődött, legfontosabb dolgaival sem tudott s nem is akart foglalkozni.
Valójában nem is a háziasszonytól félt, bánta is ő, akármit tervez ellene, de hogy megálljon vele a lépcsőn, végig-hallgassa a sok karattyolást csupa hétköznapi ostobaságról, amihez semmi köze, és zaklassák a pénz miatt, fenyegessék, sopánkodjanak, és ő kénytelen legyen mentegetőzni, kifogást keresni, hazudozni — nem, akkor inkább lesurran macska módra, úgy, hogy senki meg ne lássa.
Igaz, hogy ezúttal őt magát is meghökkentette, mennyire fél a hitelezőjétől.
“Micsoda vakmerő dolgot tervezek, és közben ilyen ostobaságoktól rettegek! — gondolta különös mosollyal. — Hm... így van az... kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk... Igen, ez alapigazság... Érdekes, hogy mitől fél a legjobban az ember: az új lépéstől, az új, lényeges szótól. Különben... nagyon is sokat okoskodom. Azért nem csinálok semmit, mert okoskodom. Bár... talán nem is így van, azért okoskodom, mert nem csinálok semmit. Most az utóbbi hónapban szoktam rá, mert naphosszat csak heverek az odúmban, és elmélkedem... sok semmiről. Minek is megyek ma oda? Hát meg tudom én tenni... azt? Hát komolyan gondolom? Eh, dehogyis. Képzeletemet mulattatom vele. Játszom. Ez az: játék.”
A szenvedésben nagy eszme van, mondta Porfirij vizsgálóbíró, mert ő igazán jól tudta, hogy noha ezt az eszmét egyesek bárgyú együgyűségből kultiválják, van, akinek ölnie kell ahhoz, hogy megértse. Ám ölni tudni nem a közönségesek dolga.
Létezik-e magasabbrendűség, ami mások sorsa fölötti ítélkezésre jogosít? Hosszas tépelődés előzte meg Raszkolnyikov elhatározását, hogy végrehajtsa a legközönségesebb bűnt. Ölt. Magához vett egy baltát és a régóta dédelgetett terv szerint agyonütötte az uzsorás öregasszonyt. És vele együtt a húgát, Lizavetát is, bár ő nem a tervben, hanem a valóságban szerepelt. Már a kezdetek kezdetén összekuszálódik az, amit a nyomorúságban élő egyetemista oly precízen és cinikusan eltervezett. A komor nagyvárosi élet valósága nem igazolta a szegénységéből elvi alapon kitörni akaró hős lázálmait. Raszkolnyikov önnön szabadságának határait feszegeti, az értelem és a lélek legsötétebb bugyrainak engesztelhetetlenségét teszi patikamérlegre. A hajszában nemes vadnak hiszi magát, azonban a vizsgálóbíró mesterien roppantja össze személyiségének minden gőgjét és hiúságát. Nem képes kiszabadulni a bűntudat rabságából, még ha értelmével tagadja is cselekedetének bűnös mivoltát.A Raszkolnyikovot űző vélt szabadság öncélú és magányos. Híján van a legelemibb erkölcsi követelménynek, amely a másik ember puszta létének, létjogosultságának elismerése. Filozófiájának nincs közösségi tudata, így eleve értelmetlen minden magyarázkodása. Porfirij számára egyszerű a képlet: teljes bizonytalanságban kell tartani mindaddig, míg a bűn kötelező velejárója, a bűnhődés vágya ki nem csalja áldozatából a vallomást.
A vizsgálóbíró módszere mellett ott van még Szonya, az elmaradhatatlan krisztusi gondolat a nagy író nagy művében. Szonya egy közönséges prostituált, aki az őrjítő magányban sínylődő Raszkolnyikovot alázatra tanítja. Mert az orosz bűnnek nemcsak intellektusa van, Porfirij önmagában nem elegendő a bűnös megtérítésére. Az egyensúlyvesztettség a törvényszegő hős személyiségét alázatossá érleli, ruháját tépve állna ki az emberek elé, hogy vállalja a nagy orosz szenvedést.
Dosztojevszkij krízishelyzetben szereti látni hőseit, a lelki megrendülés állapotában, amikor a legtisztábban rajzolódik ki az eleven élet. Regénye kötelező olvasmány a szó nemes értelmében. Tizenévesen mindenképpen, de felnőtt korban, amikor az ember esetleg újra megszületik, lélekemelő olvasmány.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok! Ajánlás
További infó
Mennyibe kerül?
A többség szerint ez:
1 773 Ft
Szerkesztő
Szűcs-Búzási Ágota