#48
Rambo – Első vég
A hazai hangalámondásos VHS-korszak egyik legmeghatározóbb filmjére sajnálatos módon ma is legalább annyian sütik rá az akciófilm-bélyegét, mint ahányan a főszereplő másik legendás sorozatát, a Rocky-t szimpla sportfilmnek tekintik. Igaz, a Rambo három folytatásával alaposan rászolgált arra, hogy főhőse nevéből ige születhessen, ám az első rész egészen különleges darab és fájdalmas amerikai társadalomkritika.

A hősökön nem mindig látszik, kik is valójában. A vietnámi veterán, John Rambo is inkább egy céltalan csavargó benyomását kelti. Egykori bajtársai után kutat, de úgy tűnik, egyedül maradt… A háborút fizikailag túlélte bár, de lelke olyan sebekkel teli, melyeket nem a kitüntetések, hanem a társadalom befogadása, empátiája enyhíthet csupán. Abból viszont nem kaphat a bajkeverő külsejű férfiú, akit az első útjába eső városka seriffje – bízva abban, hogy jobb megelőzni egy esetleges konfliktust – diplomatikusan ugyan, de határozottan kitessékel a rábízott körzetből. Igaz, ehhez nincs joga, s mivel tette sérti a veterán önérzetét, az dacból visszafordul, s már meg is van a konfliktus. A motozás során előkerülő kommandós kés letartóztatáshoz vezet, a rendőrörsön történő túlkapások pedig nem kívánt háborús emlékeket idézve visszafordíthatatlan reakciót indítanak be…

1982-ben az olasz-amerikai Sylvester Stallone alig fejezte be a harmadik Rocky-t, újra kamera elé állt, hogy egy újabb kultfigurát keltsen életre. Kevesen tudják, hogy a főszereplőt megformáló alkotó, éppúgy mint bokszhőse esetében, a Rambóban is kivette a részét a forgatókönyvírásból. Nem csoda, hogy azok, akik olvasták az irodalmi díjakkal jutalmazott David Morrell eredeti munkáját, a kötethez képest sokkal könnyedebb alkotást láthatnak a vásznon, melynek egyik legsúlyosabb változtatása éppen az utolsó képkockáknál jelentkezik. (Igaz, a regény eredeti befejezését is leforgatták, ám az a tesztvetítés során nem nyerte el a nézők tetszését.)
Az embervadászatot eredményező konfliktus végig jól működik, melyhez Stallone hiteles alakítása mellett elengedhetetlenül fontos a másik pólust képviselő Brian Dennehy szuggesztív játéka. A két kulcsfigura mellett, illetve között helyet kapó Richard Crenna karaktere csupán jelzésszerűen van jelen, viszont a címszereplő mellett ő az, aki a későbbi folytatásokban is feltűnik.
Rambó-kés, erdei akciók, sziklaugrás és sebvarrás – az erős vizualitás meghatározó része a Pápán született Andrew Laszlo filmezte mozinak, ám a nyitott szem mellé nem árt a nyitott fül! Nem csak az Oscar-díjas Jerry Goldsmith taktusai miatt, hanem azért az üzenetért is, ami annak idején a monoton hangalámondással sehogy sem jött át.
Rambo (First Blood), 1982, 94 perc
Főszereplők: Sylvester Stallone, Brian Dennehy, Richard Crenna, David Caruso
Zene: Jerry Goldsmith
Rendező: Ted Kotcheff
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!