Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
A színház világából a filmművészetbe fejest ugró Baz Luhrmann „vörös függöny” trilógiájának záródarabja, a Moulin Rouge! a viszonylag egyszerű táncosfilm, a Kötelező táncok, illetve a merész, egyúttal zseniális, a klasszikus Shakespeare-szöveget modern környezetbe helyező Rómeó+Júlia produkciót egyaránt túlszárnyalja! A zene itt is elengedhetetlenül fontos, akárcsak a túlzó vizuális megjelenés: a történet középpontjában pedig ezúttal is a szerelem áll. De vajon létezhet-e igaz szerelem egy olyan helyen, ahol MINDEN csak a szórakoztatásról szól, s ahol a férfiak fizetnek a „szerelemért”?
A korabeli Párizs művésznegyedébe tart az ifjú költő, Christian, ám amit talál, az több holmi ihletnél! A véletlen úgy hozza, hogy ízelítőt adhat tehetségéből néhány jó ideje ott élő bohém művésznek, akik összefogást szorgalmaznak, s annak reményében, hogy a Moulin Rouge vevő legyen új közös produkciójukra, elintéznek egy találkát a mulató ünnepelt csillagával Satine-nal! Az ifjú feladata, hogy meggyőzze a vörös démont költői tehetségéről, s az ő bizalmával már könnyedén megpuhítható a szórakoztatás fellegvárának igazgatója. Csakhogy egy kabaréba illő félreértésnek köszönhetően a lány az intézményt kegyeiért támogatni vágyó hercegnek nézi a fiút. A bonyodalmat elsimító megoldás azonban a felszín alatt bekövetkezett változásokon már nem segíthet: a költő őszintén beleszeret a kurtizánba, aki eleinte „szakmai ártalomból” nem tudja/akarja viszonozni annak érzelmeit. Csakhogy a régi római igazság most sem téved: Amor omnia vincit – a szerelem mindent legyőz! Míg a páros úgy tesz, mintha a készülő darabra próbálna, Satine tudja, hogy nincs választása: az igazgató megállapodott a támogatóval, s az egyezség sarokpontja a mecénás és a Moulin Rouge angyalának félreérthetetlen kapcsolata…
Szerelem csap össze vággyal, hatalom feszül a hűségnek, féltékenység őrli a szívet-elmét, miközben az erőteljes színekben pompázó tarka világ és a világslágerekből összeállított zenei betétek musical-szerű varázslata ragadja magával a – mindennek eleinte ellenálló – nézőt, s sodorja egy furcsa, idegen közegbe, ahol sok mindennel nehéz, illetve lehetetlen azonosulni, ám a bennük helyet kapó érzelmek nagyon is ismerősek! A rendező kifejezetten olyan színészeket keresett, akik tudnak énekelni, míg az ismerős melódiák a megszokottól eltérő zenei köntösbe és szituációba helyezve valóban új értelmet nyernek. Jelenlétük nem öncélú és sikerhajhászó: maximálisan szolgálják Luhrmann celluloidra álmodott meséjét, akárcsak a fura figurák, öltözékek és díszletek, melyek közül – nem is hinné az ember – mi kerekedhet ki! Balajti Péter