Tipikus művészfilm, ráadásul Svédországból, úgyhogy a hó tarkította, rideg táj minden egyes felvillanó szereplő személyes problémáját visszhangozhatja bő két órán keresztül. A pesszimistákat a film Oscar-esélye sem biztos, hogy fel tudja villanyozni, hiszen csak jelölt volt e mozi, nem pedig győztes.

S akkor még nem esett szó a kritikusok egyik kedvenc kifejezéséről, a kliséhalmazról! Pedig van itt minden, amit számos korábbi szélesvásznúban láthattunk már: a messziről jött világhíres muzsikus békére és nyugalomra vágyva tér vissza szülővárosába, ahova szinte egyetlen szép emlék sem köti. A helyiek persze megtalálják, s bár ő vonakodik, végül beadja a derekát. Helyi kórust vezethet, ahol a kezdeti nehézségek és ellentétek szépen lassan megoldódnak. Emberünk kedvenc lesz, de nem bánja! Pláne, hogy a helyi szőkeség is egyre inkább szimpatizál vele…

Kay Pollak filmje mégis, mindezek ellenére működik, mert olyat tud, ami felülemelkedik az unalomig ismételt forgatókönyvhelyzeten: megfogja a nézőt, s bizony nem ereszti! Valós emberi kapcsolatok és konfliktusok jelennek meg az álszent magatartástól kezdve az elfojtott feszültségeken és a múlt megoldatlan ügyeinek kísértésein át a családon belüli erőszakig van itt minden. A szikár történet pedig megy a maga útján, s közben lehetőséget ad, hogy újra meg újra ítélkezhessünk és elgondolkodhassunk a sokdimenziós, akár bennünket is megidéző jellemeken.

Michael Nyqvist nem csak szülőhazájában, de az Egyesült Államokban is elismert színész, kitűnő választás volt a zenei pályán magabiztos, azon kívül viszont meglehetősen bizonytalanul mozgó figura megformálására, de kellően hiteles az erőszakos férjet alakító Per Morberg cselgáncs Európa-bajnok, és a film kulcsdalát előadó Helen Sjöholm énekesnő, akinek ez volt az első komolyabb filmszerepe.

A most már hetven felett járó Kay Pollak, aki nemcsak a direktori teendőkből, de a forgatókönyvírásból is minden esetben kiveszi a részét, kétségtelenül a 2004-ben készített Hétköznapi mennyországgal futott be, ennek ellenére egyelőre nem tervez újabb szélesvásznút. Való igaz, nem egy kapkodós típus: közel harminc év alatt csupán négy mozifilmet készített, más kérdés, hogy ezek közül háromért is díjjal ismerték el munkásságát Franciaországban, Norvégiában és Svédországban.

Hétköznapi mennyország

Så som i himmelen – 2004, 132 perc

Főszereplők: Michael Nyqvist, Frida Hallgren, Helen Sjöholm, Lennart Jähkel, Ingela Ollson

Zene: Stefan Nilsson

Rendező: Kay Pollak