Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
A másfélórás történet egyetlen mondatban is kényelmesen elfér: Arthur király elindul hű lovagjaival, hogy megtalálja a Szent Grált. Persze, ahogy azt a díszes társaságtól megszokhattuk, nem is annyira a történet a lényeg, sokkal inkább azok a kis jelenetek, melyek többé-kevésbé a nagy sztori előrehaladását kísérik egészen a végkifejletig, ami… (ezzel bizonyára nem árulunk el nagy titkot) elmarad. Hiszen miért is volna korrekt csattanója egy olyan filmnek, amiben semmi sem úgy működik és történik, ahogy azt a moziba járó nagyközönség filmek százainak köszönhetően megszokott és megtapasztalt.
Eszement figurák, tótágast álló történetmesélés, kifordított korrajz, szexuális, kulturális, valamint egyéb tabuk szemrebbenés nélküli, mintegy magától értetődő ledöntése, melyekhez olyan emlékezetes pillanatokból eredeztethető szállóigék társulnak, melyeket csakis az abszurdra kicsit is fogékonyak találnak viccesnek, s idéznek úton-útfélen. Hiszen mennyire vicces a sasszézva haladó kosztümös alak, akinek szolgája szolgáltatja a lódobogást, a filmben elhangzó boszorkány-megállapítás filozófiája vagy a lovagok, akik azt mondják, ni (nem is beszélve a rekettyésről…)?!
Az eszement produkcióhoz annakidején kiváló magyar szinkron készült, s bár a Monty Python legénységéhez erősen köthető még a Brian élete, valamint a sok kis szkeccsből összefércelt Az élet értelme, a világszerte rajongók tömegeivel büszkélkedő csapat egyszer, s mindenkorra búcsút intett egymásnak. Igaz, akadnak filmek, főleg vígjátékok, melyekben egyen-ketten-hárman-négyen feltűnnek (pl.: A hal neve Vanda, Békavári uraság stb.) az egykori bandából, ám a „hatosfogat” ma már csak korabeli filmfelvételekről dolgoztatja meg a rekeszizmokat…Balajti Péter