Nem szép és nem okos. Bár lábbetegséggel született, futni kiválóan tud, ráadásul szeretni is képes nagyon, de ami a lényeg: mindig helyén a szíve. Ő Forrest Gump, aki szerint az élet olyan, mint egy csokoládé. Sosem tudhatjuk, mi jut nekünk.

Elcsépelt erények és tucatnyi alkalommal hallott életbölcsesség? Igen. Egy fickó ül a padon és elkezdi mesélni az életét a melléülőknek. Túl egyszerű, túl hétköznapi, túl érdektelen, hiszen bármelyikünkkel megtörténhet, s feltehetően megtörtént már hasonló. Ebből filmet készíteni?! Ráadásul közel két és félórásat?! Bizony. Tegye fel a kezét, aki nemcsak esélyt, de pénzügyi és szakmai sikert, mi több: Oscar-díjat is ad egy ilyen vállalkozásnak?! Pedig ez történt…

Robert Zemeckis rendező, aki előre is röpített már bennünket, meg Vissza a jövőbe, megmutatta, milyen A smaragd románca, ráadásul Roger nyúllal és más firkákkal vette körül Bob Hoskinst és Crisopher Lloydot, e munkájáért megkapta a film világának legrangosabb kitűntetését! A Forrest Gump ugyanis mesefilm, de abból a fajtából, ami az életről szól, a személyes és a mindenki által ismert dolgokról – ám sajátos szemszögből elmesélve.

Az addig főként romantikus és ifjúsági vígjátékokban idétlenkedő Tom Hanks ezúttal új oldaláról mutatkozhatott be: a szellemi fogyatékos főszereplő megformálásáért az Akadémia Oscar-díjban részesítette, s mondhatjuk, az 1994-es alakítása óta kap komolyabbnál komolyabb szerepeket. A rendező és a főszereplő történetmesélését nagyban segítették azok a különleges trükkök, melyekkel Gary Sinise-ből féllábú veteránt varázsoltak, illetve a címszereplő nagy találkozásai John F. Kennedy-vel vagy John Lennonnal…

S hogy mi a titka a filmnek? Antihősünk testközelből kísérte végig az amerikai történelem utóbbi évtizedeit, mindent látott, mindent hallott és mindent megélt – gyermeki naivitású kívülállóként. Neki a háború teljesíteni való feladat volt, mely a barátságról és a halálról szól, az Egyesült Államok első emberével való találkozás sem rendítette meg vagy töltött el különösebb büszkeséggel. Az pedig, hogy minden különösebb ok nélkül elkezdte keresztülfutni a kontinenst, szabályos mozgalommá nőtte ki magát, számtalan hívet és teóriát szerezve magának. Pedig ő csak futni akart, semmi mást! Tettek, melyeket félreértelmeznek vagy telemagyaráznak, fájdalmak, melyek másokat is megérinthetnek, örömök, amik vadidegen hallgatókat is mosolyra késztetnek, s tanulságok, melyek mindenki életében megtalálhatóak, akárki is legyen az illető.

A Forrest Gump sok mindenre megtaníthatja az embert. Sokféleképpen értelmezhető, metaforaként is tekinthetünk rá, de talán az a legjobb, ha annak vesszük, amit mond és mutat.

Forrest Gump – 1994, 142 perc

Főszereplők: Tom Hanks, Robin Wright Penn, Gary Sinise, Sally Field, Haley Joel Osment

Zene: Alan Silvestri

Rendező: Robert Zemeckis

Oscar-díj: Legjobb férfi főszereplő (Tom Hanks), Legjobb rendező (Robert Zemeckis), Legjobb vizuális effektusok (Ken Ralston, George Murphy, Stephen Rosenbaum, Allen Hall), Legjobb vágás (Arthur Schmidt), Legjobb film (Wendy Finerman, Steve Starkey, Steve Risch), Legjobb adaptált forgatókönyv (Eric Roth)