#10
Az élet szép - Szeretetből kinevetni a halált

Az Asterix és Obelix-beli alakítása vagy A Rózsaszín párduc fiában való felbukkanása (nem beszélve Pinocchio megidézéséről!) elegendő okot szolgáltatott arra, hogy a filmbarátok távol tartsák magukat a talján ripacstól és minden munkájától. Pedig Az élet szép, melyet Roberto Benigni nemcsak főszereplőként, de forgatókönyvíróként és rendezőként egyaránt jegyez, olyan alkotás, amit nemcsak lehetetlen egy lapon emlegetni a fenti filmekkel, de képes a legnagyobb mozis varázslatra: sírva nevettet, miközben egy egyszerű, mégis egyetemes filozófiát tesz közkinccsé.

Az olaszok messze földről híresek életszeretetükről, s aki járt már Rómában, tudja, mit is jelent igazából a Dolce Vita-életérzés. Történetünk főhőse, Guido ugyan csak egy kisvárosban él, de élvezi mindazt, ami megadatott neki. Az egyszerű, szépnek nehezen nevezhető, mégis szimpatikus férfiú életvidámsága akkor lesz teljes, amikor új tanárnő érkezik a környék iskolájába. Hősünk a rajongva szeretett szépség szívéhez egészen humoros, mégis őszinte úton jut el, s bár kapcsolatukban nincs jelentősége a humort mindenben megtaláló férfi származásának, a II. világháború zsidótörvényei egyre inkább ellehetetlenítik az időközben családfővé előlépő embert. Mégis, optimista világszemlélete, játékossága, melyért nemcsak élete párja, de szemük fénye, Giosué is odáig van, képes a legemberetlenebb döntéseknek is fityiszt mutatni. Ám az intézkedések súlyosra fordulnak, s Guido, fiával együtt koncentrációs táborba kerül, ahova – bár származása nem kényszeríti – követi őket a família harmadik tagja is…

Mit lehet tenni a pokolban, s hogy lehet elmagyarázni egy kisfiúnak mindazt, amit felnőtt fejjel sem érthet meg az ember?! Az apa tudja, ilyen helyzetben CSAK egyetlen dolgot adhat a csemetéjének az élethez, a túléléshez: reményt! Az értelmetlenséggel való szembenézéshez pedig saját fantáziáját hívja segítségül, s egy különlegesen izgalmas játéknak állítja be a valódi őrületet. Mindenre talál magyarázatot, s még a leglehetetlenebb helyzetekben is kivágja magát, melyek közül az egyik legemlékezetesebb, amikor a kissrác úgy érzi, hogy apja állításával ellentétben nem játékosok, hanem foglyok, mire felmenője kézen fogja, s elmondja neki, ha akar, bármikor elmehet, hiszen szabad, de akkor végleg kiesik a játékból! A játékból, melynek fődíja egy igazi tank…

A hihetetlenül hitelesen előadott produkció, melyben a házaspárt alakító Roberto Benigni és Nicoletta Braschi a való életben is egy párt alkotnak, egy megdöbbentően nehéz témáról mesél olyan könnyedséggel, humorral és szeretettel, melynek láthatóvá válik a túloldala is – az, hogy mindezért mennyit kell dolgozni és tenni! Ám az önzetlen áldozathozatal, melyre komoly odafigyeléssel és lemondással többé-kevésbé mindannyian képesek vagyunk, meghozza a maga gyümölcsét, s nemcsak a környezetünk, de mi magunk is megtapasztalhatjuk: Az élet szép.
Az élet szép (La vita é bella) – 1997, 116 perc
Főszereplők: Roberto Benigni, Nicoletta Braschi, Giorgio Cantarini, Horst Buchholz
Zene: Nicola Piovani
Rendező: Roberto Benigni
Oscar-díj: Legjobb férfi főszereplő (Roberto Benigni), Legjobb eredeti drámai filmzene (Nicola Piovani), Legjobb idegen nyelvű film
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!