"Hey, good to find soneome who agrees with me. GMTA."

"New Google alghirtom is bad because I see more website that contains copied content now apper at the top position in google SERP after the new algorithm applied. I thinks the old algorithm is better"

"This is an ariclte that makes you think "never thought of that!""

"tenyleg gyonyoru! erdemes megnezni, ha van ra mod!"

"gyonyoru, szeretnek odautazni! Hogyan mivel lehet? kerek tanacsot. "

"Az alkalom szűlte felkészületlenség eredménye, hogy nem adtam meg a híd nevét, pedig a százegynéhány átjáró közül érdemes tudni, hogy ez az Ányicskin, azaz az Annácska hidja."

"Helyesbítés: A lovak megzabolázása nevü szoborcsoport=pokorenyie loságyei"

" Van egy régi humoros szentpétervári közmondás, lehet, hogy már az oroszok rég elfelejtették, de én most felelevenítem!: Aki gonoszúl űzi szerelmét, megszereti a bakkecskét. De létezik egy emlékezetes szép hídjuk is, melyről sohasem felejtkeznek meg, hiszen a Fontanka csatornát íveli át a híres Nyevszkij prospecten (sugárúton) . Négy sarokpillérét egy-egy lovasszobor díszíti, melyek a lovak megzabolása néven ismeretesek. Egy hozzáfűződő anekdótával jutalmazom azokat a szerény anyagiakkal rendelkező világjárókat, akik a híradástechnika képernyőin indulnak világkörüli útra: Annak idején, amikor megépítették ezt a hídat, a sarokpillérek mellé egy-egy díszhuszárt állítottak váltásban. Igen ám, de a csatorna partjára lejártak az asszonyok mosni, szapulni. Ahogy a mi vidékeinken is szokás volt, a szoknyájuk szélét felhajtották és becsípték a korcukhoz. A napfényben csábítóan tükrözödő fehér combjuk látványa felingerelte a strázsákat. Jelentette is idejében a sztrázsamester feletteseinek, hogy rútúl néznek ki azok pöffeszkedő nadrágjukban. A parancsnok nem esett kétségbe, kiadta az ukázt (parancsot), hogy le kell nekik fáslival rögzíteni csintalankodó testrészüket. Mikor az így lefegyverzett örségváltásra került sor, a strázsamester megfutamodott a látványtól, s utasítást kért főnökétől az ismeretlen póz érdekében, hiszen a katonák a jobb lábukon állnak mint a gólya, s bal lábuk vizszintesen előre van nyújtva. Ezt a nem várt helyzetet megsokallta a város vezetősége s akkor döntötték el, hogy illedelmesebb lesz szobrokat helyezni a sarokpillérekhez. "

"Lehet nem alaptalanul bátorkodom ajánlani Egy életút szivárvány, sarkifény és délibáb alatt, című emlékíratomat azoknak, akik a paloták mőgé, azaz az emberi lelkekbe óhajtanak betekintést nyerni. Én valójában hat évet töltöttem a Szovjet birodalom határtalan vidékein és akarva-nem akarva, sokszor azonosulnom kellett velük.Így mélyrehatóbban ismerhettem meg valódi énjüket és gondolatvilágukat. Egy lelkes bíró még a bűnözőt se csak pusztán vétke alpján ítéli el, hanem figyelembe vesz minden lelki traumát és kényszerítő körülményt. Ezt a megjegyzést az orosz nép védelmében teszem, hiszen én mindkét orosz nyelven jól beszéltem. Kevesen tudják, hogy van egy szép irodalmi, kultúrnyelv, a Puskin nyelvezete, és létezik egy anyás nyelv, a parlagi káromkodós. Az én időmben jó hasznát vettem mind a kettőnek. "

"Engem szép emlékek fűznek Szentpétervárhoz, ahol két egyetemi évet töltöttem nem sokkal a második világháború befejeződése után. Akkor még a hadigépezetek harapásának mély nyomai, a lelkekben és a gyönyörű műemlékekben egyaránt, keserű és szomorú, átélt napokat tükröztek. Az emberek hihetetlenűl barátságosak és segítőkészek voltak a külföldiekkel szemben is. Szerencsém voltkitűnő nyelvérzékemmel és kíváncsi természetemmel. A gondterhelt embereket is mosolyra tudtam deríteni. Ennek köszönhetően tudtam kifürkészni, egyes felszabadító orosz katona azon jelbeszédjének értelmét, miszerint ha vodkát óhajtott, mutató újjával a gégéje tájékán a nyakát fricskázta. Az anekdóta a következő képpen szól: A Péter-Pál erődítményben le vő templom karcsú és tűhegyes tornyát újra kellett bádogozni. A cár hatalmas díjat tűzött ki annak, aki elvállalja a nem kis veszéllyel járó feladatot. Jöttek is szépszámmal a híresebbnél-híresebb külföldi pallérok, de egytől-egyig mind megfutamodtak. A további megemelt ajánlatnak sem volt foganatja. Egy nap, betántorgott a cárhoz egy vörös ábrázatú muzsik, s azt mondta: Felség, ne aggódjon, megoldom én ezt a gondot, orosz becsületemre mondom. A gondterhelt cár már nem hitt a fülének sem, s csak annyit mondott, eredj, s ha valamire még szükséged van, csak gyere hozzám. Mikor az iparos bemutatta a kifogástalan munkáját, a cár elébe tett egy nagy tál aranyat. A muzsik, tömör alaposságával, ami jellemző az oroszra, csak annyit mondott: Nem kell. Hát mi kell, kérdezte barátságosan cár. Adjon nekem könyörgöm egy írást(zapiszkát), aminek alapján engem életem végéig ingyen szolgáljanak ki bármely kocsmában. A jóindulatú cár teljesítette óhaját. Emberünk, a z első italkimérőben úgy leitta magát, hogy másnap nemtalálta az iratát. Visszament a cárhoz és panaszosan előadta bánatát. A cár megvígasztalta, és aztmondta, hogy semmi baj, aadok én neked másikat, de többet is, ha akarod. Azt mondta a bánatos muzsikunk: Felség, megkövetem szépen, ne adjon nekem zapiszkát, mert azokat én mind elveszíthetem. Tegyen nekem, kérem, a nyakamra egy cári pecsétet, és én majd azt fogom bizonyítékúl felmutatni. A cár készségesen teljesítette óhaját, s azóta fricskázzák nyakukat egyesek, ha vodkázni aóhajtanak. Több anekdóta van birtokomban, emlékül az örök barátságomnak és határtalan tiszteletemnek, az összes nemzetekkel szemben, akikkel jártanban-keltemben, kersztebe-kasul, a nagy Szovjet birodalomban találkoztam és vendégszeretetüket élveztem"

"Ez volt a lényege, hogy nagyra törjön.;)"

"SZERINTEM TÚL NAGYRA TÖRŐ"

"Középiskolás koromban orosz tagozatos voltam. Sokat tanultunk Leningrádról, nagyon szerettem volna oda eljutna. Hát az már csk álom marad, de Szentpétervár még megvalósulhat. :))"