Vajon a kört alkotó emlékmű egykor temetkezési hely volt? Vagy éppen maga volt az élet forrása? Netán történelem előtti csillagda lehetett?

Stonehenge az angliai Salisbury-fennsíkon látható, amelynek korát ötezer évre becsülik. Sajnos mára állóköveinek több mint fele eltűnt, ledőlt vagy betemetődött, de nagysága és misztikuma így is néma csodálatra kényszeríti látogatóit. A körkörösen elhelyezett köveket - amelyek között találni ún. trilitont, amely két függőleges kőből és egy rajtuk vízszintesen elhelyezett harmadikból áll - 1666-ban John Aubrey fedezte fel.

Az első tanulmányt Inigo Jones, a híres 17. századi régész írta a kövekről. Úgy tartotta, hogy valaha római kori templom lehetett. William Stukeley régiségkutató a 18. században meg volt győződve róla, hogy a druidák temploma volt egykoron, ahol az évszakokhoz kapcsolódó ünnepségeken állat- és emberáldozatokat mutattak be. Ezt azonban a 20. század régészei megcáfolták. A kövek valódi korát megállapítva egyértelművé vált, hogy az emlékmű mintegy 1000 évvel megelőzte a druida kultuszt. Ezzel viszont a csillagászok elméletének adtak szabad utat, miszerint a kövek elrendezése közvetlen kapcsolatban áll a Nap, a Hold és a bolygók mozgásával.

Az elemzések során kiderült, hogy a Stonehenge-et három fázisban építették. Az első szakaszban (kora 5000 évre tehető) épületfákból álló kört alakítottak ki, amit vizesárok és földsánc vett körül. A vizesárkot valószínűleg kézzel ásták ki, állati csontokból készült szerszámokkal. A körön kívül 56 lyuk található, ezeket ma "Aubrey Holes"-nak nevezik ("Aubrey-féle lyukak") felfedezőjük, John Aubrey után. Ezekben a mélyedésekben sírokat találtak, ezért látott napvilágot az elképzelés, miszerint vallási célzattal építhették az "objektumot". A külső gyűrű homokkőoszlopai 5 méter magasak és egyenként 26 tonnát nyomnak. Átmérője több, mint 30 méter.

Az építkezés második szakasza 4500 évvel ezelőtt zajlott. Ezúttal kisebb, kékkövet (bluestone) használtak, melyek ma is láthatók. A köveket a közel 400 kilométerre található Prescelli-hegyekben bányászták. A szikladarabokat legörgették a tengerhez, majd tutajokon felúsztatták az Avon folyón, végül szárazföldön elvonszolták a felállítási helyükre. Elképesztő mutatványt hajtottak ezzel végre, mivel egy-egy kő súlya nagyjából 5 tonna.

Az építés harmadik, végső fázisa nagyjából 4300 évvel ezelőttre tehető. A kékköveknek lyukakat ástak és elrendezték őket. A köveket ezúttal Marlborough Downs bányájából hozták, mintegy 32 kilométeres távolságból. Az út ugyan rövidebb volt, de a szikladarabok a korábbiaknál is tetemesebbek. A köveket párosával állították fel, felül szemöldökfákkal fogták össze őket. Hogy a szemöldökfák a helyükön maradjanak, a köveken bevágást csináltak. Gondosan ügyeltek a kövek egymáshoz képesti pozíciójára és a pontos tájolásra.

Azt már tudjuk, mekkora erőfeszítéssel alakították ki a helyet, de a kérdés még mindig adott: vajon mi célból építették Stonehenge-t? Lehetséges funkciójára néhány apró jel utal. A legérdekesebb és legtöbb hívet maga mellé álltó nézetek közül ismeretünk néhányat.

Nyári napforduló idején a Nap a Sarokkő és egy másik kő között kel fel. Elképzelhető, hogy az első Stonehenge arra szolgált, hogy meghatározzák őseik maradványainak az éltető Naphoz viszonyított helyzetét. Gerald Hawkins, amerikai csillagász 1963-ban komputerrel próbálta megfejteni a csoport titkát. Arra jutott, hogy Stonehenge olyan megfigyelőállomás lehetett, ahonnan az égbolton lezajló eseményeket nyomon követhették, és a kövek elrendezése közvetlen kapcsolatban áll a Nap, a Hold és a bolygók mozgásával, illetve szüntelenül változó konstellációikkal. Így nemcsak a nyári napforduló, hanem más fontos Nap- és Hold-jelenségek is megjósolhatók.

Timothy Darvill professzor Bournemouth Egyetem régészeti tanszékének vezetője szerint Stonehenge maga volt az élet. "Kutatásaink a Preseli-hegyre irányították figyelmünket, hogy megfejtsük a rejtélyt: az ott található kék kövek miért voltak fontosak az ősi idők emberének." - írja tanulmányában, nem is véletlenül. A hiedelem szerint ezek a kövek ugyanis gyógyító erővel bírtak, mert a Preseli-hegyen rengeteg szent forrás található. Még a 18. században is tömegesen zarándokoltak az emberek Stonehenge-hez, hogy letörjenek a mágikus kövekből egy-egy darabot, amit aztán különböző módokon használtak fel a gyógyulás érdekében. Az építmény körül sírokat is találtak, az ezekbe eltemetett emberek nagy része valamilyen betegségben szenvedett. A különböző mozgásszervi bajok, a törött csontok is arra utalnak, hogy azért érkeztek ide, hogy meggyógyuljanak. Így a kőrengeteg akár az élet szimbóluma is lehetett.

Egészen más nézetet vall Julian Thomas, a Manchester Egyetem régészeti tanszékének vezetője. Szerinte Stonehenge lakóhely is lehetett, ugyanis munkatársaival kilenc újkőkori lakásra emlékezettő épületet tárt fel a területen. A föld alól előkerült építmények korát az i.e. 3. évezred első felére datálják. A két legnagyobb talán kegyhely volt, illetve az egyik talán a csoport vezetőjének lakása volt. Mindkettőt árok veszi körül és a mellettük látható lyukak egy valamikori fa kerítésre engednek következtetni. A házak körül korabeli használati tárgyakat - agyagedényeket és kőeszközöket - is találtak. Bár az ásatások folytatódnak, de a leletek már önmagukban is kivételesek, hiszen olyan területen kerültek elő, ahol a hatalmas kőkörön kívül eddig semmi egyéb nyoma nem volt a hétköznapi életnek.

Úgy tűnik, minden viszonyítás kérdése. A hatalmas kőkolosszusok évezredek óta némán őrzik rejtélyüket, és néha, időről időre nagy kegyesen megengedik, hogy a kíváncsi ember megtalálja a valóság egy-egy fontos mozaikját, hogy végül összeállhasson a teljes kép. Addig pedig nekünk marad a találgatás.