A Vörös tér nem csak az oroszoké! Szinte mindenkinek vannak emlékei róla - akár járt Moszkvában, akár nem. A jellegzetes kőborításon a szovjet állami ünnepeken felvonuló katonák, a lassú tempóban elvontatott hadászati rakéták, vidáman éneklő úttörők, a fekete nyitott autóból seregszemlét tartó katonai vezetők, a tribünről integető főtitkárok, a Lenin-mauzóleum előtt kígyózó sorok, szőrmekucsmába burkolt emberek, vagy a sok kis hagymakupola, de valamilyen kép biztosan bevillan, ha szóba kerül a világhatalmi központ. De mindenekelőtt a Kreml. Kint élő ismerőseim szerint Moszkvát úgy lehet legszemléletesebben leírni, ha elképzelünk több kört a Kreml, a Vörös tér körül. A leghíresebb és legjelentősebb látványosságok mind az első körön belül találhatók. Ez a város szíve és ékessége.

Vörös tér. Így nevezték már a régi cári időkben is, mivel a krasznaja szépet is jelentett. Szép is a tér az azt lezáró Vaszilij Blazsennij (Boldog Vazul) székesegyházzal. A csodásan díszített hagymakupolás katedrális Moszkva egyik jelképe, amit annak ellenére, hogy a falakon kívül áll, a Kreml részeként szoktak emlegetni. A jellegzetes, nyolc színes hagymakupolát hordozó templom az ortodox templomépítészet egyik legcsodálatosabb remeke. A tatárok felett aratott győzelem emlékére épült templom kompozícióját tekintve egyedülálló remekmű: az 57 méter magas sátortetős központi templomot nyolc kisebb, egymástól teljesen különböző, hagymakupolás templomocska veszi körül. A templomot Posztnyik Jakovlev tervezte, a legenda szerint IV. "Rettegett" Iván megvakíttatta a mestert, hogy sehol ne építhessen még egy ilyen gyönyörű templomot.

Az évkönyvek 1331-ben említik először a Kremlt, amely már az ide átköltözött orosz egyházfő, a metropolita székhelye is volt. Iván Kalita fejedelemsége idején (1325-1340) épültek az első kőtemplomok, de ezek mára nem maradtak fenn.

A 15. század végére Moszkva lett az egységesülő orosz állam központja. A Kreml nagyszabású átalakításához III. Iván nagyfejedelem neves itáliai építőmestereket hívott. A ma is látható szabálytalan háromszöget alkotó falakat és a 18 bástyát is ekkor emelték. Az olasz építőmesterek irányításával jelentősen megerősítették a védműveket: magasabb és erősebb falakat, védőbástyákat alakítottak ki és téglaburkolattal látták el azokat. Mire 1516-ban a munkák befejeződtek, a folyókkal és vizesárokkal körülvett Kreml bevehetetlen erődítménynek számított.

Ekkor épült a háromhajós, ötkupolás Uszpenszkij-székesegyház, az Angyali üdvözlet-székesegyháza moszkvai nagyfejedelmek és cárok egykori házitemploma. A tér délkeleti oldalán emelkedik a Mihály arkangyal-székesegyház, A nagyfejedelmek és cárok temetkezési temploma volt és sokáig a város legmagasabb, 81 m-es építménye volt az 1505-1508 között emelt Nagy Iván-harangtorony.

Az 1613-tól uralkodó Romanov-dinasztia cárjai a különböző korok stílusának megfelelően, fényűző palotákkal gazdagították a Kremlt (Granovitaja-palota, Tyerem-palota), melynek hadászati jelentősége fokozatosan csökkent. A XVIII. század elején I. Péter cár ugyan elköltöztette a birodalom fővárosát Szentpétervárra, azonban a cári tradíciók egy része továbbra is Moszkvához kötődött, hiszen itt koronázták meg ezután is az uralkodókat, és a Kreml maradt a hivatalos cári rezidencia is egészen 1917-ig. Napóleon serege a Kremlt is elfoglalta 1812-ben és bő egy hónapig megszállva tartotta. Kivonulásuk során óriási károkat okoztak: a paloták és a tornyok egy részét felrobbantották. A helyreállítás Osip Bove építész irányításával évekig tartott. Ekkor készült el a Fegyver-palota neoreneszánsz stílusú épülete is. Múzeumában a régi fegyverek mellett arany- és ezüst edényeket, ékszereket őriznek. Itt kapott helyet később a világhírű Gyémántgyűjtemény is.

A szovjet időszak alatt újra Moszkva lett a főváros, és a Kreml fokozatosan az új rendszer szimbólumává vált. A főbb tornyok csúcsain az arany kétfejű sasokat rubin vörös csillagokra cserélték. Megkezdődött a Kreml átépítése és egyben lebontása… Az egyik legrégebbi templom, a Megváltó-székesegyház épületét 1933-ban rombolták le. Régi kolostorokat, palotákat semmisítettek meg, hogy helyükön felépülhessen 1961-ben a Kongresszusi palota, mai nevén Állami Kreml-palota. A Kreml területét 1955-ben nyitották meg a látogatók előtt, amely 1961 óta múzeumként is működik. Napjainkban több kormányzati szervnek ad otthont, itt van a moszkvai pátriárka lakosztálya, az Orosz Föderáció elnökének rezidenciája is.

A Kremlt gyakran egész Oroszország központi tereként is emlegetik, szimbolikusan, mivel Moszkva fő útjai innen sugároznak ki az ország minden irányába, hogy a városhatárokon kívül országutakká szélesedve kössék össze a fővárost a végtelen orosz vidékkel.