Közel 6 éves megfeszített munka és 9 milliárd font eredményeképp 1994. május 6-án megnyílt a Csalagút, vagyis a Franciaországot és Nagy-Britanniát összekötő "Channel Tunnel".
Közel kétszáz éves reménykedés és tervezgetés ért véget ezzel, hiszen végre megvalósult a régi álom: összeköttetés létesült az Egyesült Királyság és Franciaország között. Az ünnepélyes megnyitón részt vett az angol királynő, II. Erzsébet és az akkori francia köztársasági elnök, Francois Mitterrand is.
A Franciaországot Angliával összekötő alagút a XIX. század kezdete óta foglalkoztatta a két ország építészeit. Legelőször 1880-ban kísérelték meg a megépítését, de sajnos a rendelkezésre álló eszközök nem voltak alkalmasak a nagy vállalkozáshoz, ezért a munkálatok hamar abbamaradtak. Ahhoz, hogy az álom megvalósulhasson, majd' száz évet kellett várni. A nemzetközi szerződések aláírása után ugyanis 1988-ban végre komolyan elkezdődhetett a munka.
A Csalagút több "leg"-et is kiérdemelt. Egyrészt ez a világ leghosszabb tengeri aluljárója, hiszen 50 kilométer hosszan húzódik Normandiától Kentig; ebből 39 km hosszan 40 méterrel a La Manche-csatorna feneke alatt, a sziklákba fúrva helyezkedik el. Másrészt pedig mind a mai napig a legmerészebb és legköltségesebb építészeti vállalkozás is egyben... 9 milliárd fontba került! Ez az összeg hozzávetőlegesen 700-szor fedezné a Golden Gate híd építési költségeit... A gigantikus projekt mögött álló Transmanche Link nevű vállalat egy speciális eszközt is bevetett. Egy, a mélytengeri olajkutatáshoz kifejlesztett szeizmikus képalkotó berendezés ellenőrizte, hogy mi található a tengerfenék alatt. Ennek segítségével biztosíthatták az alagút számára a szilárd alapokat, elkerülve a puha agyagot. Az alagút átlagban 40 méter mélyen húzódik a tengerfenék alatt, de helyenként ez a mélység eléri a 75 métert is.
A hatalmas fúrógépek a csatorna két oldalán egy időben kezdték meg a munkát. Három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy középen találkozzanak. A teljes kivitelezési idő alatt 13.000 munkás dolgozott az építkezésen és csak az angol oldalon 4 millió köbméter mészkövet ástak ki a munka során.
A Csalagút nyomvonala az angliai Cheritonból (ez a település Folkestone közelében található) vezet a franciaországi, Calais melletti Frethunbe. Hosszúsága egészen pontosan 50,45 kilométer. Az alagút valójában három önálló, párhuzamos járatból áll. A két 7,6 m magas vasúti alagútban zajlik a közlekedés: az egyiken Anglia felé haladnak a szerelvények, a másikon Franciaország felé. A középső, 5 m átmérőjű járat a közöttük lévő szervizalagút a karbantartási munkálatokhoz épült, de segítségével vész esetén könnyen és gyorsan megközelíthetők a vasúti vonalak. A kizárólag vasúti közlekedést lehetővé tévő alagúton úgynevezett shuttle-járatok, vagyis ingavonatok szállítják át az autókat, de menetrendszerinti szerelvények is áthaladhatnak a La Manche, azaz az Angliát és Normandiát elválasztó csatorna alatt.
A Csalagutat üzemeltető társaság komoly pénzügyi problémákkal szembesült rövidesen a nyitás után. Az amúgy sem rózsás helyzetet 1996. november 18-án tovább nehezítette, hogy kisebb tűz ütött ki a járatban. Ez a tűz ugyan nem követelt halálos áldozatot, de kiderült, hogy a szerkezet roppant sérülékeny. A hőmérséklet ugyanis igen rövid időn belül óriásira növekedett az alagútban. Annyira meleg lett, hogy a vonat kerekei ráolvadtak a sínekre, és az alagút betonszerkezete is súlyosan károsodott. A javítás hat hónapig tartott, és csak 1997 júniusában állhatott helyre a forgalom. Időközben 36 új biztonsági rendszabályt is bevezettek a hatóságok és az üzemeltetők a Channel Tunnelben.
A jelentős hitelekkel megtámogatott, hatalmas tenger alatti beruházás anyagilag sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ráadásul a tervezetthez képest jóval többe került. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a társaság 2006-ra, 6,2 milliárd font tartozást halmozott fel.
Működésének első hat évében 112 millió utas kelt át a Csalagúton, amely jócskán elmaradt a várttól.
Amellett, hogy a Csalagutat a vasút történetének legdrágább alagútjaként tartják számon, úttörő szerepe is van: a La Manche csatorna alatti alagút forradalmasította a szigetország és a kontinens közti kapcsolatokat. Általa közvetlen út köti össze a két országot, ráadásul a távolságbeli korlátok időben is lecsökkentek. Míg a London-Párizs közti menetidő szárnyashajóval 5 óra 40 perc, a csatornaalagúton át közvetlen Eurostar vonattal mindössze 2 óra 54 percre, a London-Brüsszel menetidő pedig 2 óra 40 percre csökkent.
Az idő pedig nagy úr! Time is money. Ahogy az elfoglalt angol üzletemberek mondják...
A Csalagút több "leg"-et is kiérdemelt. Egyrészt ez a világ leghosszabb tengeri aluljárója, hiszen 50 kilométer hosszan húzódik Normandiától Kentig; ebből 39 km hosszan 40 méterrel a La Manche-csatorna feneke alatt, a sziklákba fúrva helyezkedik el. Másrészt pedig mind a mai napig a legmerészebb és legköltségesebb építészeti vállalkozás is egyben... 9 milliárd fontba került! Ez az összeg hozzávetőlegesen 700-szor fedezné a Golden Gate híd építési költségeit... A gigantikus projekt mögött álló Transmanche Link nevű vállalat egy speciális eszközt is bevetett. Egy, a mélytengeri olajkutatáshoz kifejlesztett szeizmikus képalkotó berendezés ellenőrizte, hogy mi található a tengerfenék alatt. Ennek segítségével biztosíthatták az alagút számára a szilárd alapokat, elkerülve a puha agyagot. Az alagút átlagban 40 méter mélyen húzódik a tengerfenék alatt, de helyenként ez a mélység eléri a 75 métert is. 
A Csalagút nyomvonala az angliai Cheritonból (ez a település Folkestone közelében található) vezet a franciaországi, Calais melletti Frethunbe. Hosszúsága egészen pontosan 50,45 kilométer. Az alagút valójában három önálló, párhuzamos járatból áll. A két 7,6 m magas vasúti alagútban zajlik a közlekedés: az egyiken Anglia felé haladnak a szerelvények, a másikon Franciaország felé. A középső, 5 m átmérőjű járat a közöttük lévő szervizalagút a karbantartási munkálatokhoz épült, de segítségével vész esetén könnyen és gyorsan megközelíthetők a vasúti vonalak. A kizárólag vasúti közlekedést lehetővé tévő alagúton úgynevezett shuttle-járatok, vagyis ingavonatok szállítják át az autókat, de menetrendszerinti szerelvények is áthaladhatnak a La Manche, azaz az Angliát és Normandiát elválasztó csatorna alatt.
A Csalagutat üzemeltető társaság komoly pénzügyi problémákkal szembesült rövidesen a nyitás után. Az amúgy sem rózsás helyzetet 1996. november 18-án tovább nehezítette, hogy kisebb tűz ütött ki a járatban. Ez a tűz ugyan nem követelt halálos áldozatot, de kiderült, hogy a szerkezet roppant sérülékeny. A hőmérséklet ugyanis igen rövid időn belül óriásira növekedett az alagútban. Annyira meleg lett, hogy a vonat kerekei ráolvadtak a sínekre, és az alagút betonszerkezete is súlyosan károsodott. A javítás hat hónapig tartott, és csak 1997 júniusában állhatott helyre a forgalom. Időközben 36 új biztonsági rendszabályt is bevezettek a hatóságok és az üzemeltetők a Channel Tunnelben. 
Amellett, hogy a Csalagutat a vasút történetének legdrágább alagútjaként tartják számon, úttörő szerepe is van: a La Manche csatorna alatti alagút forradalmasította a szigetország és a kontinens közti kapcsolatokat. Általa közvetlen út köti össze a két országot, ráadásul a távolságbeli korlátok időben is lecsökkentek. Míg a London-Párizs közti menetidő szárnyashajóval 5 óra 40 perc, a csatornaalagúton át közvetlen Eurostar vonattal mindössze 2 óra 54 percre, a London-Brüsszel menetidő pedig 2 óra 40 percre csökkent. 
A logóra kattintva a Google Earth segítségével azonnal megnézheted a tetthelyet.