Lombardia Olaszország leggazdagabb tartománya nemcsak gazdasági javakban bővelkedik, errefelé számos építészeti és kulturális látnivaló is várja az utazót. Milánóban Leonardo Utolsó vacsorája előtt álmélkodhatunk, de itt, a divathéten elsők között értesülhetünk akár a legújabb divatirányzatokról is. A Garda-tavon kipróbálhatjuk a szörföt, andaloghatunk Bergamóban, vagy az Alpok magaslatain hódolhatunk a téli sportoknak. Lombardia ezerarcú. Városai a reneszánsz óta híresek eleganciájukról, s a drámai természeti környezetben sem szűkölködik a vidék.

Méltatlanul kevés szó esik viszont Pávia városáról, holott itt találjuk Olaszország legnagyobb épen maradt épületegyüttesét, a XIV. sz.-i Certosa di Pavia-kolostort, mely mindösszesen 35 kilométerre van a tartomány legjelentősebb városától, Milánótól.

A Certosa-t Visconti Giovanni Galeazzo alapította 1396-ban, majd 1398-ban a kartauziak telepedtek meg benne. A kolostor 1497. május 3-án kapta meg a pápától a felszentelő levelet. Az eseményt megörökítő dombormű – melyet Quivano jegyez - a Certosa templomának kapuja fölött látható. A karthauzi szigorúan szemlélődő rend, szerzetesei a magányba visszavonulva, szigorúan böjtölnek és csak arra törekszenek, hogy Krisztusnak tetsszenek. A karthauziakra jellemző a hallgatás.

A rendházat 1782-ben II. József feloszlatta, de az épületegyüttest 1843-ban a barátok ismét visszakapták. Jelenleg a kolostor nemzeti tulajdon, és szerzetesek nem lakják.

A karthauzi kolostor temploma a 15. század közepétől épült, lényegében még a gótikához kötődő átmeneti stílusban. A gótika függőleges tagolásával ellentétben a vízszintes irány hangsúlyozása jellemzi, a nyugodt egyensúly, egyszerű szépség; a vonalak és tömegek harmóniájának kutatása; a tiszta felépítés és szimmetria. Lombardiában igen eleven volt a gótikus építészet hagyománya, így a mesterek itt a reneszánszból csak a részleteket vették át. Az új formákat festői szabadsággal, díszként rakták rá az épületre, amikkel azonban egyáltalán nem bántak fukarul. Díszes korlátok, a párkányok felett ívelő mellvédszerű falak, puttók, stukkók, mennyezetkazetták, rozetták loggiák jellemzik.

A dóm alaprajza nyolcszögű, legmagasabb pontja 97 méter magas. A dóm kiépítésével a város szülöttét, Giovanni Antonio Amadeo építőmester és szobrászt bízták meg 1490-ben, aki a milánói dóm munkálataiban is részt vett. A mester a reneszánsz lombardi irányának egyik legkiemelkedőbb alkotója, aki több márványdomborművet is készített a templom homlokzatára és sírköveire. A templom homlokzata teljes egészében az ő tervei alapján készült. Ez a márvánnyal burkolt kulisszahomlokzat a lombard reneszánsz legjellemzőbb emléke. Szinte a stílus teljes formakincsét megtaláljuk rajta. Minden lehetséges helyre valamilyen plasztikus díszítmény vagy színes márvány-berakás került, olyan bőséggel, hogy mögöttük már alig érezhető a felépítés higgadt rendje. Habár itt a díszítés szinte elnyomja a műépítészetet, a részletekben mégis felismerhető a magas szépészeti érzék és a gazdag fantázia.

Antonio mellett Fusina, Ambrogio da Fossano, Giacomo della Porta szobrászok dolgoztak a templom díszítésen. A templom képeit Crespi festette, de van benne Solariótól, s Borgognonetől is kép. Pellegrini mester készítette az alapító, Giovanni Galeazzo Visconti síremlékét, mely szintén a kolostorban található.

Csodálatos intarzia díszítésekkel találkozhatunk a Cartosa termeiben is: székekben ajtókban, szekrényekben. A berakott disz, kivált különböző színű fából elkészítve megtalálható számos felső-olaszországi templomban. Mesterfokra a toscanai és lombardiai mesterek vitték, köztük is a szerzetesek is. Így a legszebb intarziás alkotásokat a Certosa- kolostorban találjuk.