Jáva az indonéz szigetvilág egyik legizgalmasabb szigete. A vulkanikus eredetű sziget Indonézia pillére, a szigetcsoport legnépesebb tagja, valójában két fővárossal, Jakartával és Yogyakartával. Párás, zöld, szövevényes hegyi dzsungelek, vulkánok alkotta hegyek, látványos teraszos művelésű rizsföldek és gyümölcsültetvények várják az utazót. Ebben a forró és szövevényes földi paradicsomban találjuk a buddhizmus egyik meghatározó építményét a Borobudurt.

A világ legnagyobb buddhista épületét a Szailendra dinasztia megbízásából kezdték el építeni i. sz. 800 körül. Stílusa az indiai Gupta-kor és a rákövetkező periódus művészetének hatását tükrözi. Az épület megalkotása mintegy 75 évig tarthatott. Építői az indiai mitológiából ismert Meru hegyének megépítésére törekedtek, így sikerült megalkotniuk az egész déli félteke legnagyobb építményét. Minden jel arra utal, hogy Borobudurt 1000 tájékán elhagyták; az épületegyüttest teljesen beborította a növényzet. A napóleoni háborúk idején Jáva szigetét az angolok foglalták el. 1907-ben a hollandok kezdték felújítani az építményt. 1970 és 1980 között az UNESCO támogatásával további restauráció folyt.

A templom teraszos piramis alakban épült a fennsíkra. Alapja egy 120x120 méteres négyzet, magassága 34 méter és a becslések szerint mintegy 57.000 köbméter (mintegy 2 millió darab) vulkanikus kőből áll.

Borobudur a sztúpák (eredetileg Buddha ereklyéinek őrzésére szolgáló építmények), a templomdomb és a mandala szimbolikus formáit egyesíti. Felülnézetből egy háromdimenziós mandala képét adja, mely a világmindenség ábrázolása. Az öt mélyen elhelyezkedő négyszögletű terasz a földi létet jelképezi. A fölöttük elhelyezkedő három kör alakú terasz a szellemi világ szimbóluma. A komplexum tetején, a legfelső terasz közepén egy 15 m átmérőjű sztúpa helyezkedik el, amely a buddhizmus legfőbb céljának, a Nirvánának, azaz a felszabadított szellem elérésének és az égnek a jelképe. Egykoron az egész templom arany és fehér színű volt, a napsütésben szikrázva verte vissza a sugarakat.

Ha elindulunk körbe-körbe felfedezni a műemlék rejtett kincseit (mindezt feltétlenül az óra járásával megegyező irányba tegyük, hiszen a másik irány a démonoké) megláthatjuk, hogy a buddhisták hogyan képzelik a kozmoszt, kezdve a mindennapi élettől egészen a nirvánáig. Minden terasz a tökéletesség felé vezető személyes út egy-egy szakaszának felel meg. A zarándok kilencszer járja körül az építményt (a buddhizmus misztikus kilences számának megfelelően), mielőtt a csúcsára ér. Mind a négy oldalon lépcsősor vezet a legfölső teraszra. A teraszfalakon körbefutó domborműsorozatok a nirvánához elvezető megvilágosodási folyamat különféle szintjeit ábrázolják. Egyik-másik hihetetlenül aprólékos, mintha egy mesterien kidolgozott faliszőnyeg volna. A jó és a gonosz örök harca, a vágyak és remények, szenvedélyek szintje, a reinkarnació tanai, hajók, elefántok, szent állatok, egyszer emberek, harcosok, királyok és Buddhák. Jó sok Buddha. Összesen 504 Buddha csücsül a szentély különböző pontjain.

Az alsó teraszon az e világi jó és rossz cselekedetek következményét, a másodikon a történelmi Buddha életének eseményeit és a Dzsátakák (történetek Buddha előző életeiből) néhány jelenetét láthatjuk. A legfelső teraszon található domborművek a mahájána buddhista iratok filozófiai tanításait illusztrálják. A kör alakú felső teraszok tágasabbak, kiképzésük egyszerűbb. A három kör alakú teraszon összesen 72 harang formájú sztúpa sorakozik, némelyikben egy-egy meditáló Buddha ül. Az egyes szobrok különböző kéztartása a buddhista tanítás különféle tanításait ábrázolja. a szobrokat a kőfaragás áttört mintáin át pillanthatjuk meg. A legenda szerint, ha valaki meg tudja érinteni egyik Buddha kezet, annak teljesül egy kívánsága. Ám a helyiek óva intenek a felelőtlen kézsimogatástól, ugyanis az egyik hibásan lett összefaragva, nemhogy szerencsét nem hoz, de nagy veszteségeket ígér. S hogy melyik az, azt senki nem tudja. A jó és a rossz egyensúlya ez is.