Az arab építőművészet legremekebb európai műemléke, az egykori mór királyi palota, Granadától 2 kilométerre található. A 740 méter magas, sziklás dombra épült, fallal erősített palotacsoport 12 hektáron terül el. A Sabikán-dombon álló Vörös Erődöt (al Hamra arabul annyit tesz, "a vörös", az elnevezés feltehetőleg a védfalak vörös tégláira utal) eredetileg katonai célokra tervezték, de a 13. század közepén a cordobai kalifátus területéről elűzött mór király, a Naszrid - dinasztiából származó Mohammed Ibn al Ahmar palotát is épített az erőd falain belül. Elrendelte a régi fellegvár falainak megerősítését és meghosszabbítását is. A mór uralkodók igencsak kedvelhették a pompát és a művészeteket, mert Ahmar utódai - I. Juszuf, V. Muhammad és I. Ismail – is folytatták a nagyszabású építkezést. Sajnos a tervező és kivitelező építészek nevei nem maradtak fenn, így az egyes részeket aszerint különböztetik meg, hogy mely király uralkodása idején készültek.

A kifinomult ízlésű mór királyok és a fejlett arab építészet és díszítőművészet páratlan kincset hozott létre Granadában. A paloták, pavilonok, mecsetek, medencék, fürdők, temetők és kertek zárt uralkodóvárosa a mór birodalom kulturális és közigazgatási központja volt.

A magas külső falak egyszerűek, cseppet sem hivalkodóak, csak a négy főkapunál találunk némi díszítést. Az Erőd palotájának arab része nagyjában két nyitott udvar körül csoportosul.

Az épületek külső egyszerűségét az arab építészet és díszítőművészet legszebb boltívei, árkádjai, mennyezetei és a kék, vörös és aranysárga színekben pompázó ablakai, és ezek díszítései ellensúlyozzák.

Kertjeiben több mesterséges tavat és szökőkutak tucatjait találjuk. Mivel az iszlám tiltja az emberábrázolást, az Alhambra építményeit sormintaszerű feliratok, stilizált növények, geometrikus alakzatok, cseppkövekre emlékeztető formák és hullámvonalak díszítik.

A Pallas nagy lexikona így ír minderről: "… művészi fölépítése a legkönnyebb és a legkedvesebb, ami csak épületben képzelhető. Csodálatosan harmonikus minden, de kicsiny; sehol azok az unalmas, hideg óriási termek, mint a többi európai királyi kastélyokban. A karcsú oszlopokat graciózus oszlopfők, csipkézett szélű archivoltok koronázzák, a termek mennyezetét a legszövevényesebb stalaktitos kupolák képezik, a sima falfelület egy-egy arabeszk szőnyeg, a padlózat márványmozaik. Mindezen végigömlik a végtelen gazdag, de minden ízében harmonikus polikróm díszítés, melynek az építőművészetben alig található párja".

Az Igazság kapujának elnevezett főbejáraton át a 40 méter hosszú, 12 méter széles Mirtusz -udvarba jutni, melynek közepét egy óriási medence uralja és széleit oszlopcsarnokok határolják. A fehér márvánnyal borított udvar nevét a közepén lévő tavat szegélyező mirtuszsorról kapta. Itt található a Követek terme, a trónterem, melynek faragott vörösfenyő kupoláján a Korán 67. szúrájának szimbolikus ábrázolása látható. A tökéletes harmónia jellemzi minden részletét. Nyoma sincs az európai kastélyokra jellemző megalomániának, óriási, átláthatatlan termeknek. Itt minden apró, de annál ízlésesebb és gazdagabb.

Az udvarhoz jobb oldaláról a leginkább eredeti pompájában fennmaradt, lenyűgöző Oroszlánudvar, a Patio de los Leones, köröskörül oszlopcsarnokokkal és a középen 12 oroszlánon nyugvó alabástrom szökőkúttal. A pompás tornác a két keskeny oldalon egy-egy kupolás pavillonná szélesedik, melyek több kisebb szökőkútnak és víznyelőnek adnak helyet. Az udvarról híres termek egész sora nyílik, melyek egykoron az uralkodó és gyermekei lakhelyéül szolgáltak, de itt voltak a háremek is. A palota legszebb helyisége – páratlan sztalaktit boltozatával – a Két nővér terme, mely feltehetően a szultána (főfeleség) lakosztálya volt.

Amikor 1354- ben keresztény kézre került, nagy részét szétdúlták. A keresztény hódítók lassan felülírták az arab ízlést. A termeket mésszel bevakolták, a berendezést megsemmisítették vagy elhordták. V. Károly (1516-1556) német-római császár lebontatta a palota nagy részét, és úgy tervezte, hogy reneszánsz palotává alakíttatja át, ami végül sosem készült el teljesen. V. Fülöp (1700-1746) itáliai ízlés szerint rendezte be a termeket. 1812-ben pár épületet fel is robbantottak, Napóleon pedig az egész palotaegyüttes megsemmisítését tervezte. 1821-ben földrengés, a XX. század elején tűzvész pusztította. Az Alhambra manapság évente mintegy kétmillió látogatót vonz. 1984-ben a világörökség részének nyilvánították.