Az ókorban már sportként is megjelent a futás, az első olimpia egyetlen versenyszáma a stadionfutás volt (192 méter), később pedig további futószámokkal bővült:

- hosszútávfutás

­- kettős futás

­- fegyveres futás

Persze nem hagyhatom ki a történelmi visszatekintésből a maratoni csata utáni görög katona (sok történész szerint az egész sereg) futását, erőltetett menetelését Athénbe. Mindegy, hogy kitalált vagy valós történetről van szó, a lényeg, hogy a futás az emberhez szorosan kapcsolódik. Emil Zatopek többszörös olimpiai bajnok futó szerint „a halnak úszni kell, a madárnak repülni, az embernek futni kell.”

Az újkori olimpiák idején még csupán egy szűk réteg lépett be az 1800-as évek vége felé megalakuló sportklubokba, a huszadik század második felében azonban megkezdődött a futás igazi tömegsporttá alakulása, így ma már számos futóklub működik országszerte. Az utcai futóversenyen azonban bárki elindulhat (nemcsak klubtagok), nem igényel nagy szervezést a résztvétel, és a rengeteg kiírás miatt válogathatunk a nekünk megfelelő távú, a nekünk megfelelő időpontban tartott rendezvények között.

Sokcsillagosra értékelem magam az utcai futóversenyt, mert olcsó, egészséges, fizikai határodat magad próbálhatod benne: a fáradságtól a kimerülésig. Átérezheted, hogy milyen amikor a remegő lábaid alig bírnak el, amikor zihálva kapkodod a levegőt, sőt eljuthatsz a tudatállapot módosulásáig is, amely során az oxigénhiány mássá tesz téged és a környezet érzékelését is. Nem utolsó sorban a célba érkezés során halál nélkül is átélhető a „Győztünk!” feeling.

Megvalósítás

Elhatározás után elsőként edzeni kell. Két fontos dolog, hol és miben. Az utóbbi a kezdőknél még nem olyan fontos, nem kell húszezer forintos cipő, márkás nadrág és póló. (Ezek összege könnyen elérheti a 30-40.000 Ft-ot is.) A helyszínt azonban megfelelően válaszd ki. Ha teheted ne betonon fuss, a természetes környezet a legmegfelelőbb, jó levegő, csend és az izületeket sem terheled meg túlságosan. A városban élők nehezebb helyzetben vannak, de ők is igyekezzenek a kevésbé kemény felületet keresni.

Ha nem csatlakozik hozzád senki, ne keseredj el, a futás igazából magányos sport, tökéletes a kiengedésre, gondolkodásra. Ha nem akarsz önmagaddal egyedül maradni, akkor a zenehallgatást ajánlom. Kezdetben óvatosan a távval, ha nem megfelelően választod ki, akkor könnyen elmehet a kedved az egésztől. Apránként emeld a kilométereket, testednek, izmaidnak hozzá kell szokni egy olyan tevékenységhez, amit addig nem csináltál. (Ha belerázódsz, már érezni fogod a határaidat.)

Hányszor?

A heti egy is több a semminél, de ha versenyen akarsz indulni, akkor minimum kettő, de a három talán ideálisabb. Egy-két hónap edzés után már látod, hogy mire vagy képes, akkor érdemes belőni, milyen versenyen akarsz elindulni. Azon már nyugodtan odaállhatsz úgy, hogy akkora távot nem teljesítettél még, mert a hangulat, és a tömeg plusz energiákat fog mozgósítani benned. Sőt szerintem fontos, hogy feljebb tedd a lécet, mert így az élmény is teljesebb. (10-30%-ot javaslok.)

Az élmény

Mivel a versenyeket délelőtt rendezik, így aznap korán kelsz, valami könnyűt reggelizel, mert nem szeretnéd annak tartalmát közszemlére bocsátani. Bepakolsz a táskádba, elmész a helyszínre. Biztosan nem te leszel az első, rengeteg fanatikus van, akik már kenegetik magukat, nyújtanak, bemelegítenek. Szinte minden versenyen profik is indulnak, menő felszerelésben, gyúrják őket, ismerik egymást. Gyakran hangfalakból szól a zene, nevezés, rajtszám-átvétel, sátrak, kísérők lézengenek. Hangulat kipipálva. Ha teheted vidd el magaddal a hozzád közel állókat, az egó ugyanis működik: más is tanúja lesz a cselekedetednek. Egyre többen jönnek, bemelegítesz, másoktól is ellesel egy-két gyakorlatot. Fontos: új cuccot ne a versenyen vess be, a cipő, de még a zokni is bejáratott legyen, mert különben szinte biztos, hogy feltöri a lábad.

A rajtvonalnál már tömörültök, mindenki együtt számol vissza aztán indulás. A legmenőbb futóversenyeken – amelyeken az amatőrök aránya 90% – akár tízezren is rajthoz állnak. Az amatőröknek illik hátulra állni, neked nem számít 10-20 másodperc. Figyelj oda, hogy a saját tempódat fusd, amit az edzéseken megszoktál, mert bizony a rajtnál a tömeg nagyon húz magával. Ha ebbe belemész, hamar beszúrhat az oldalad és akkor kínszenvedés lesz az egész. (Ugyanez miatt ne is beszélgess néhány szónál többet!) Néhány perc után rendeződnek a sorok, körülötted a nagyjából hasonló tempóra képesek lesznek. Nézelődsz, futsz, minden megy a maga útján. A versenyeket – főleg Budapesten – a belvárosban rendezik, így a táj is változatos: bámészkodó gyalogosok, türelmesen vagy türelmetlenül várakozó autósok, helyenként egy-egy zenekar is játszik az útvonal mentén.

Ne bízd el magad, kezdetben könnyen mennek a kilométerek, de az utolsó harmad a leggyilkosabb. Akkor jön el a holtpont, sós izzadság folyik a szemedbe és a szádba, szúrhat az oldalad, begörcsölhet a lábad. Apró, de annál pokolibb szenvedések, amelyek megkeserítik a dolgod. Ezeket győzöd le, ettől lesz felemelő a célba érkezésed, elindulni is jó, de megérkezni igazán. Ha meglátod a célvonalat, még beleerősítesz, pedig már nem hitted, hogy képes vagy rá. Süt a nap, ülsz a fűben, nézel magad elé, remeg a lábad. A zoknit levéve látod, hogy víz- vagy vérhólyag van a lábadon, kidörzsölődött a bőr a combod között. Harctéri sebesülések, amelyeket büszkén viselsz, hiszen ezek árán sikerült legyűrnöd a távot. A filozofikus hangulatú edzések után ez egy kőkemény ütközet, amelyet megcsináltál. Elégedetten kortyolod a frissítőt, és miközben fekve nézed a vonuló felhőket, elhatározod, legközelebb egy hosszabb versenyen indulsz.