Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
A történet 2000 táján kezdődött, amikor is Mason Gordon, egy Diablo-őrült játékos és feltaláló fejében összeállt egy új labdajáték képe. Az ötlet megvalósításához Mike Tollin (a Smallville című tévésorozat producere) segítségét kérte, és közreműködésükkel körülbelül egy évvel később, Los Angeles egy elhagyott raktárépületében felépült az első slamballpálya. Az új játék tesztelésére az utcákon csellengő fiatal kosarasokat kértek fel, így az új sportág bemutatásával hamar lelkes rajongókra is szert tettek. Az első bajnokságot 2002-ben Los Angeles-ben rendezték, amit már számos televíziócsatorna is sugárzott. 2007-ben a slamball már Európában is egyre több sportkedvelő rajongót vonz.
A slamballt tulajdonképpen több "korábbi" sportág elemeinek kombinációjaként definiálhatjuk. Hasonlít a kosárlabdához, de számos más részletet is tartalmaz. A játék célja minél több pont megszerzése, kosárra dobással vagy zsákolással, és megakadályozni, hogy az ellenfél ugyanezt tegye. A zsákolás három pontot ér, míg a labda ellenfél érintése nélküli kosárba juttatása két pontnak számít. A hagyományos kosárlabdához képest ez a játék azonban nagyobb ügyességet, jobb fizikai kondíciót és precizitást igényel, ugyanis a pálya gumiból van! A kipárnázott kosárpalánk előtt négy gumiasztal van beépítve a pályába, a játékosok ezekről rugaszkodnak el, hogy a levegőben hihetetlen akrobatikus mutatványokat bemutatva zsákoljanak egy hárompontos labdát. Az elvétett dobás vagy ugrás ellen a közönséget a pályát szegélyező plexipalánk védi meg, ugyanúgy, mint a jégkorongnál. Persze itt is léteznek szabályok, amiket ajánlatos betartani, hiszen három személyi hiba vagy két technikai hiba diszkvalifikációt von maga után. A játékidő két nyolcperces félidőre oszlik, köztük tízperces szünetet tartanak. Félidő után a csapatok térfelet cserélnek, és a labda feldobásával folytatódik a játék. Hódi Szilvia