A túlélőtúrák története egészen az őskorba nyúlik vissza, amikor a kegyetlen természettel és az ellenséges emberekkel való küzdelem a hétköznapi élet szerves részét képezte. Azóta persze hosszú idő eltelt, sikerült életszínvonalunkat fejlesztenünk, biztonságos létformát kialakítanunk, hogy az 1990-es években ez már extrém élményként térjen vissza életünkbe. Tulajdonképpen egy retro érzés, amiért hajlandóak vagyunk fizetni is.

A túlélőtúrák szervezésében az első fecskéknek a középiskolák számítottak, akik a rendszerváltás után már nem csupán a sümegi várat és a keszthelyi babamúzeumot akarták megmutatni tanulóiknak, mert az új generáció a Sky- és Super Channel segítségével már átlátott a szitán. Azóta a túlélőtúrák szervezésébe anyagilag érdekelt szervezetek, cégek is beszálltak, de azért nem telített még a piac. Változatosságban sincs nagy eltérés, a jól bejáratott középiskolás módszert vették át esetleges változtatással, a túra nehézségét és hosszát szokták variálni, s mindezért csupán néhány ezrest kell kicsengetni.

A túlélőtúra célja

A túlélőtúra lényege, hogy kis társaságoknak akadályversenyt állítanak össze, ahol tájékozódni kell, pontokat kell gyűjteni. A Madarak és fák napján országszerte rendezett akadályversenyhez képest nehezebb feladatokat tűznek a versenyzők elé. A legfontosabb, hogy éjszaka kell teljesíteni a távot. Egy térképmásolat alapján a megjelölt állomások (pontok) érintésével kell mielőbb a célba érni. A túlélőtúrák egy részén az állomásokon különböző feladatokat is kell teljesíteni. Általában nem a feladat nehézsége okoz gondot, hanem a pontok megtalálása. Végső győztest a gyorsaság és a pontszerzés összevetése alapján hirdetnek, de utóbbira nagyobb súlyt helyeznek.

A túlélőtúra menete

1.) Felszálltok egy lesötétített buszra, ami hosszú utazás után letesz benneteket egy erdőben. (Fogalmatok sincs, hol lehettek.) Ilyenkor még mindenki jókedélyű, mennek a poénok, felidéztek a Twin Peaks baglyait, néhány horrorfilmet. A laza srácok rövideznek, a természetkedvelők, az igazi túrázók bölcsen a termosz-tea variációt választják.

2.) Ellenőrzik/kiosztják a csapat felszerelését. Mindenki ugyanolyan esélyekkel vág neki a kirándulásnak. Szervezésenként más a felszerelés, legtöbbször ezeket engedélyezik:

- térkép

- iránytű

- elemlámpa (tartalékizzó)

- egységes élelmiszerkészlet

- lezárt borítékban: segélyhívószám (beépített ember), bővített térkép, plusz élelem, (ha Indiába szervezték a túrát, akkor kígyóméreg-ellenszer). Természetesen, aki ezt kibontja vagy nem megengedett eszközt vesz igénybe, az kiesik a versenyből.

3.) A csapatok külön-külön vágnak neki a túrárnak, a térképmásolat alapján a pontokat kell felkeresni. Néhány méter után eltűnik a fény, kísérteties csend lesz. Félóra legalább eltelik még poénkodással, zseblámpás ökörködéssel. Talán ez még jól is jön, átvezet az új közeg megszokásához. Lassan elcsendesültök, figyeled az árnyakat, a fát, az ösvényt, a hangokat. Minden elképzelésedet felülmúlja a sötét erdő. Gondolatok törnek elő, melyek kezdetben a félelemből táplálkoznak. Sejtelmesek a fák árnyai, túlságosan hangos a patak csörgedezése, mintha ott mennél mellette, pedig valahol messze lenn a völgyben folydogál. Rengeteg zaj van az erődben, melyeket egy túra alatt nem fogsz megismerni, ezért tartasz tőlük. Találgatjátok, hogy mi lehet az: bogarak, szél, madarak, valamik. A horrorfilmek, vagy a thrillerek művisége eltűnik, hiába vannak ellőtted, mögötted emberek, a túra jelentős részét azért magadban éled meg. Ez a túlélőtúra ütőere, ettől akarsz legközelebb is menni. Ez az élmény. Kitől félsz? Sötétségtől, állatoktól? Mit csinálsz a félelmeddel? Legyőzöd és megéled. Hegyi, indián vadász ugyan nem válik belőled, de jó érzés úrrá lenni valamelyest magadon. A teremtés koronája egy szintre kerül egy muflonnal, egy bogárral, majd felülemelkedik. Emiatt kell elmenned.

Mit vigyél magaddal!
- elegendő víz/tea

- kényelmes túracipő

- apró elsősegélykészlet

Mit ne vigyél magaddal!
- túl sok kaja

- nehéz tárgyak (üveg, fémdoboz)

- túl sok ruha (túra közben nem fázol annyira)

- cigit (Tiszteld a természetet!)

Eltévedés
Kezdőknél tuti az eltévedés, nagyon fontos pontja a túrának, hogyan dolgozzátok fel. Ajánlatos a többiekkel egyeztetve meghozni a döntést, mert ennek a döntésnek következményei vannak. Ha egyvalaki mondja meg merre kell menni – hibás döntés esetén – a többiek haragját is magára vonja. Persze figyelembe kell venni, ki mennyire járatos az iránytű, térkép kezelésében, ki hányszor túrázott már. Közös döntés – közös felelősség – közös siker.

A túra verseny része átalakul, a győzelem nem az első helyet jelenti, hanem a teljesítést: megcsinálni, átázva gyalogolni, másnak segíteni, kifáradni, eltévedni, pánikba esni, visszatalálni, megérkezni.