Ahhoz, hogy önfeledten szórakozhass, jó előre érdemes néhány dolgot beszerezni és eltervezni. Az első nélkülözhetetlen kellék a belépő. Az előrelátóbbak már hónapokkal a nagy esemény előtt megvásárolják a jegyet, megspórolva ezzel az idegtépő sorban állást, az utolsó darabokért vívott közelharcot. A lustábbak az utolsó utáni pillanatban igyekeznek elcsípni egy-egy darabot, ezzel kockáztatva azt, hogy esetleg lemaradnak az élményről. Ha sikerült megszerezni a jegyet, és nem szenvedtél komolyabb sérüléseket sem a többi türelmetlen jegyre vadászótól, akkor fellélegezhetsz, az első erőpróbán túl vagy! Ezután kezdődik a várakozás. Hónapok, hetek, napok - számolod az órákat és izgulsz, nehogy az előadó kitörje a nyakát (lábát/kezét/esetleg letörjön egy körme) vagy nehogy berekedjen, mert akkor biztos, hogy elmarad a koncert.

Rosszabb esetben bekövetkezik amitől tartasz, és az előadó lemondja a fellépést. Ekkor a szervezők általában visszaváltják, vagy elcserélik a már megvásárolt jegyeket. Jobb esetben minden simán megy, és végre elérkezik a nagy nap. Számolod a perceket, készülődsz, és elindulsz. Érdemes előre ellenőrizni a közlekedést (menetrendek, internet), főleg ha más városba indulsz, nehogy azért maradj le a buliról, mert lekésed a csatlakozást, vagy szrájkolnak a vasutasok… A helyszínre érkezve aztán megkeresed a bejáratot, átesel a szükséges ellenőrzéseken (belépő, táska, motozás) és már benn is vagy. Kezdődik az őrület! Az előzenekar(ok) gondoskodnak arról, hogy kellőképpen felpörögj, mire megérkezik a fő attrakciónak szánt banda/énekes/formáció.

Végre feltűnik a színpadon a várva várt együttes, és te lélegzetvisszafojtva figyeled az eseményeket. A zene, a színpadi technika, az énekhang, a gitárszóló, a dobpárbaj – mindezek együttes személyes megtapasztalása egy másik szférába repít. Megszűnik a külvilág, és csak ők léteznek és te. Tökéletes az összhang. Minden egyes érzékeddel a mozdulataikat, a hangokat, a színeket és a fényeket figyeled, és hihetetlenül jól szórakozol. Ha körülnézel, láthatod, hogy a többiek is hasonlóképpen éreznek, nagyban nyomják a pogót, vagy csak csendesen magukba szállnak. A hangulat kezd a tetőfokára hágni, a kedvenc számokat együtt éneklitek, együtt táncoltok, tapsoltok és buzdítjátok a zenészeket. A fizikai és szellemi egymásra hangolódás ezen állapotában felfokozottabban érzékelsz mindent, így könnyen megeshet, hogy a következő percben már azzal a sráccal/lánnyal táncolsz összesimulva, akit máshol soha nem mertél volna megszólítani. Hmm… még az is lehet, hogy folyt. köv.

Levezetésképpen a fölös energiáidat még kitombolhatod a pengetőkért/ütőkért/az énekes pólójáért vívott csatában, így személyes emléktárgyat is hazavihetsz a koncertről. A ruhatári tülekedésen és az éjszakai közlekedésen még bosszankodsz egy darabig, de otthon az ágyadban már csak a jó részeket idézed fel. A zene egyes akkordjai napok múlva is a füledben csengenek, vagy ha túl közel álltál a hangfalakhoz zúg a füled, és nem hallasz semmit. A számok egy-egy sorát még sokáig ismételgeted magadban, és elhatározod, hogy legközelebb sem hagyod ki ezt a nagyszerű élményt. A koncertről készült felvételeket megsasolod a tévében, és az együttes honlapján bőszen kommentelsz, hogy mekkora zúzás volt, és milyen jó csajjal (vagy pasival) jöttél össze.

Története: amióta zene és előadóműveszet létezik, azóta van koncert is. Őskor, ókor, középkor, jelen, űrkorszak: mindegyikben volt, van, és - úgy néz ki - lesz is koncert.

Felszerelés:
- alkalomhoz illő öltözet: a munkavédelmis bakancstól, szakadt farmertól, laza pólótól az ing-nyakkendőn át a frakkig terjed a paletta, a lényeg, hogy jó helyre jó ruhát válasszunk!
- Szükséges még némi költőpénz is.
- Jó baráti társaság és jó hangulatbeli alapozás.

Amit NE vigyél magaddal:
- szúró-, vágó szerszámot, fegyvert, éles tárgyat, esernyőt, alkoholt, mert ezekkel biztosan nem engednek be! Ne vigyél magaddal túl sok pénzt, értékes ékszert, és csak a legszükségesebb irataid legyenek nálad. Az ördög soha nem alszik, jobb az elővigyázatosság!