Szombat este. Ez az a nap, ami mindenkinek ugyanazt a dolgot juttatja az eszébe: buli, haverok, flörtök a kedvenc szórakozóhelyen. Ez az a nap, amit már hétfőn várunk, és ez az a nap, ami segít átvészelni a szürke hétköznapokat. Erre gondolunk reggel a kávé közben, a szerda déli értekezleten, és csakis erre gondolunk, amikor a nagyit látogatjuk meg. De miért is?

Kezdjük az elején. Az öröm már péntek délután elkezdődik, amikor fellélegzel, hogy ez a hét is eltelt, ezt is megúsztad baleset nélkül, sőt te sem ütöttél el senkit az utcán. Még a villanyszámlát is ki tudtad fizetni, mielőtt jött volna a felszólítás, és maradt is némi zseton a zsebedben. De mire is? Hát persze hogy a szombat esti dínom-dánomra. Lázasan hívod fel a barátokat, hogy ugye mindenki ott lesz, senki nem mondja le már az egészet egy nappal a buli előtt. (Ennél bosszantóbb már csak az lehet, amikor valaki az indulás előtt fél órával mondja le.)

Mindenki lázasan készülődik a nagy napra, a pasik már kimosatták, kivasaltatták a kedvenc inget és nadrágot a mamával, egy gyors zselé a hajra, felkerül a csajozós illat is, s máris indulásra készek. A csajok ezzel ellentétben órákig sminkelik magukat, és a legdögösebb ruci kiválasztása szintén órákba telik. De mindez, uraim, nem értelmetlenül történik: nem kevesebb célért, mint az önök meghódításáért! A szórakozóhelyre érvén aztán már senki sem törődik a sminkkel vagy a hajzselével, ott csak egy dolog számít: a buli, buli és a végeérhetetlen buli. Egyszeriben felpezsdül a véred, a lábaddal elkezdesz dobolni, a csípőd is a kedvenc ritmusra hajlik jobbra, majd balra. Fejest ugrasz a tánc és a jókedv nászába, a tánc egyből mosolyt csal az arcodra.

Mikor a hangulat már kellőképpen a tetőfokára hágott, s mikor azt hiszed, ezt nem lehet már tovább fokozni, meglátod azt a dolgot, ami bebizonyítja, hogy tévedtél: az asztalt. Hirtelen felpattansz a tetejére, ahol már mások is ropják, és valami egészen új érzés kerít hatalmába. Ez egy teljesen más világ. Mintha ott fent még az ütem is a te kedved szerint szólna. Egyszeriben kiszélesedik előtted a világ, úgy távlatok nyílnak meg előtted, hiszen ezen a magaslaton, mindent és mindenkit látsz. Az asztalon mindenki bemutathatja legújabb tánctudását, legyen szó fiúról vagy lányról. Ez egy különleges kiváltság, mely csak azokat illeti meg, akiknek van elég bátorságuk felmenni. Ugyanis - legyünk őszinték - némi kockázattal is jár, ha felmegyünk az asztal tetejére. Ott fent nem lehet elvegyülni a nép között, ott bizony mindenki lát téged tetőtől talpig.

Mindenkit látsz, és téged is látnak, ebben rejlik az asztalon táncolás legizgalmasabb része: amikor két szempár találkozik. Te ránézel, s ő visszanéz rád. Egy mosoly suhan át az arcodon, melyet ő viszonoz. Majd közeledik egyre közelebb és közelebb, egészen addig, amíg már csak a magasság (vagyis az asztal) az, ami közétek áll. És itt áll vagy bukik a dolog. Hogy van-e mersze neki is felmenni arra a helyre, ami egyaránt kellemes és veszélyes, vagy lent marad, s elszalaszt. Ám ha mégis úgy dönt, hogy felmegy hozzád, akkor biztos lehetsz benne, hogy igazán akar, hiszen ezzel vállalja a kockázatot. Ha felmegy, és te visszautasítod, akkor az egész társaság előtt ég, hiszen mindenki lát titeket.

Végül pedig, ha minden jól megy, nemcsak egy jót táncoltál, de még partnert is szereztél magadnak.

Néhány infó:
Nem lehet tudni, hogy mióta gyakoroljuk, de azt igen, hogy manapság nagyon népszerű az emberek körében. Van egy speciális válfaja: az erotikus tánc, amit általában lányok űznek népszerű és felkapott szórakozóhelyeken.

Amerikában és Angliában bizonyos eseményeken tilos az asztalon táncolás a lehetséges balesetek és a károkozások miatt! Brazil és ausztrál karneválokon azonban sajátos hagyományai vannak az asztalon való táncolásnak.