Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
Amikor 1957-ben bemutatták a P-50-esnek hívott, 500 köbcentis ős-Trabit, még senki nem gondolta, hogy egy ilyen sztori kerekedik ebből az egészből. Egyszerűen csak iszonyatosan nagy szükség volt egy olcsón előállítható, négyszemélyes, nagyjából teljes értékűnek nevezhető járműre. A zwickaui automobilgyár derék mérnökei meg is dizájnolták a lehető legegyszerűbb felépítésű szerkezetet, nem törődve az olyan apróságokkal, mint például a vészes nyersanyagínség. Merthogy acél például az nem nagyon volt a második világháború után két részre szakadt Németország szerencsétlenebbik felében. Sebaj, a fejlesztők az acél jó részét kiváltották a Trabi-előd P70-esnél már jól bevált Duroplast-karosszériaelemekkel.
Szóval amikor valaki kompozit karosszériaelemekről kezd el vetíteni, ne tessék kapásból a karbonszálas cuccokra gondolni: kompozitanyag van a jó öreg keletnémet csodában is bőven. Amúgy a kor műszaki színvonalához képest a Trabant meglehetősen modernnek volt mondható: fogasléces kormánymű, négysebességes váltó, keresztben elhelyezett motor és fronthajtás, sőt akár kétszínű fényezéssel is lehetett rendelni. Abban az időben a kerítés túloldalán is hasonló járgányokkal csábították a vásárlókat, és még nyugaton sem volt ciki a két ütem. Olyannyira nem, hogy egy négy karikát ábrázoló emblémájú márka autói is még kétüteműek voltak. Csak aztán ők továbbléptek, a DDR-es tesók meg nem...
Trabival közlekedni a mai forgalomban pont olyan, mint járókerettel szaladni a Jurassic Pakban egy éhes T-Rex elől: utánozhatatlan, és meglehetősen izgalmas. A motorhang már önmagában is nagy élmény, a lavórhangú prempegést bakelitlemezen kéne árusítani, garantált kasszasiker lenne. Huszonhat lóerő ide vagy oda, az alig több mint 600 kilós kasztnit érzésre elég fürgén lódítja meg a keletnémet zweitakt. A kanyarokat is meglepően korrekt módon veszi a maga módján, de a négyesbe iktatott szabadonfutó miatt érhetik kellemetlen meglepetések azokat, akik pont arra a kevés motorfékre játszanak egy gyorsabb 100-110-es ív előtti gázelvétellel. Ilyenkor marad a nyélgáz az ív felétől, hogy az talán majd kihúz a kanyarból, meg a tudat, hogy ha mégse jön össze, akkor férfiként haltunk meg.Horváth Péter