Lelki szemeink előtt biztos feldereng a nagy esemény előtti izgalmas készülődés, a teljes pánik a ruhásszekrény előtt ("Inkább el se megyek! Nem tudok mit felvenni!"), a sírógörcs és idegroham határmezsgyéjén tett séta, amikor a pont ma és pont a homlokunk közepén megjelent tekintélyes pattanást a teljes megsemmísítés szándéka förtelmesen lüktető és nedvedző furunkulussá változtatja. A köszönést kísérő riadt szívdobogás, amikor még elképzelni sem tudjuk, hogy a semleges témáktól a "neked is a kockásfülű nyúl volt a kedvenced?" lelkesedésén át a mély, világmegváltó lelki beszélgetésig eljutni csupán néhány óra (meg néhány pohár feszültségoldó) is elég. Mit szólnál hozzá, ha Valentin-napon (vagy a kapcsolat évfordulóján) ezt a hangulatot elevenítenétek föl közösen?

Újságpapírból kivagdosott betűk és szavak segítségével készíts "névtelen levelet", melyben randira hívod párodat első találkátok színhelyére. Lehetőleg azonos legyen a napszak, mint azon a bizonyos napon. Fontos, hogy tényleg ne írd alá, és ha tudsz, fogalmazz az igazi zsaroló névtelen levelek stílusában. Például így: Legyél február 14-én este 7-kor lila pólóban és szürke nadrágban a Kammermayer Károly téren, a szobor előtt. Hozd magaddal csordultig szerelemmel töltött szívedet, különben visszarablom a sajátomat tőled! Nincs kecmec!

A nosztalgiarandit pedig folytassátok úgy, ahogy azon az első napon történt! Ha vacsorázni mentetek, menjetek el most is! Ha már az első alkalommal az ágyatokban kötötettek ki, akkor azért takarítsd ki a szobát és húzz tiszta ágyneműt! Ha netán strandon voltatok, akkor azért várjátok meg a nyarat!