Ideális ajándék lehet az egész családnak, vagy egy egész baráti körnek, ha készítünk egy ilyen társasjátékot. A felhúzható kártyák tartalma teszi majd ezt a játékot különlegessé és egyedivé. De haladjunk szépen sorjában, úgy ahogy a leendő figurák! Tehát kezdjük a bábuk elkészítésével! Bábu bármi lehet, ami kicsi, nem gurul el, és különböző színűre festhető. Jópofa, ha anyacsavart, babszemeket, vagy kavicsokat festünk be. Annyi darabot, ahány embernek készül az ajándék. Célszerű akrilfestéket használni, és száradás után még egy réteg lakkal bevonni. A játéktáblához egy A4-es vagy A3-as kartonra lesz szükség, amire felrajzoljuk a kacskaringós pályát, körülbelül 70-100 mezővel. A pályán lehetőleg minden 6., 7. mezőre kerüljön jelzés. Ez azt jelenti - ha 5 embernek készül a játék -, hogy legalább 30 kártyát kell készítenünk.

Kézügyességünk és fantáziánk szab csak határt annak, hogy milyen lesz a játéktábla.

Ha családunknak készül az ajándék, akkor a játéktábla ábrázolhatja lakásunk alaprajzát is, ha baráti körnek, akkor karikatúrák, kedvenc tárgyak, esetleg közös élmények rajza is dekorációs elem lehet. És elérkeztünk a legizgalmasabb részhez: a kártyákhoz. A kártyák témája közös életünk egy-egy epizódja. A pozitív élmények vagy jó szokások előrébbsegítik a játékost, míg a rossz emlékek, rossz szokások hátráltatják. Gondoljuk végig, hogy mi állhat a kártyákon, ha egy családnak készül az ajándék! „Anya, mindig finomakat főzöl, lépj előre 3-at! Öcsi, megint a szennyes mellé dobtad a zoknidat! Menj vissza kettőt! Hugi, egyfolytában a tévé előtt tunyulsz! Egy dobásból kimaradsz! Természetesen ezeket a lapokat nem feltétlenül az a személy húzza ,aki szerepel rajta, de az utasítást mindig végre kell hajtani. Ez a fajta megfogalmazás ráébreszti a játékosokat a másik fél szerepére és segíti az együttélők kölcsönös megértését.

A játéknak akkor van vége, amikor az első figura beér a célba. A nyertes viszont nem csak ő lesz, hanem mindenki, aki részt vett a játékban.