Általában a kamaszkorban tör rá az emberre a csillapíthatatlan önkifejezési vágy, és világmegváltó gondolatai, sziklákat is megrepesztő érzelmei hamarosan papíron pihenhetnek. Szerencsés esetben ez a "kór" néhány év alatt elmúlik. Van azonban olyan elvetemült műkedvelő poéta, aki nem hagy fel eme káros szenvedélyével és környezetét boldogítja újabb és újabb rímfaragványaival.Bár elég elítélőek ez utóbbi sorok, mégis van olyan eset, hogy még én is támogatom a versírást. Ha ajándékba adjuk.

Ebben az esetben nem az önkifejezés a cél, hanem a kedveskedés valakinek, akit szeretünk. És ebben ez esetben igenis bájos lehet egy-egy ügyetlen rím, botladozó ritmus. A lényeg, hogy szívből jöjjön.

Aki tud hangszeren játszani, természetesen fakadjon dalra! Sőt, fokozzuk tovább az élvezeteket! Baráti körök, családtagok írjanak színdarabot az ünnepeltnek, az ünnepeltről és adják is elő! Vicces is lesz, megható is lesz.

Sok munkával jár, de megéri! Még szorosabbá fűzi a már meglévő érzelmi szálakat. Kételkedik bárki is benne? A puding próbája az evés.