Az egyik tábor szerint egy ajándék legyen maradandó, ne lehessen megenni, és lehessen kitenni méltó helyre a lakásban, lehessen megfogni, tehát az ajándékozás eseményének ténye tárgyi bizonyítékkal legyen alátámasztható. Őket nevezzük ajándékmaterialistáknak. A másik tábor azt a nézetet képviseli, hogy egy tárgynál sokkal emlékezetesebb egy esemény. Bár nem tartós, mégis tovább él emlékezetünkben, mint egy kézzelfogható ajándék. Ők, az ajándékidealisták azok, akik szülinapjuk alkalmából elviszik a párjukat vacsorázni, wellness-hétvégével lepik meg a baráti párt házassági évfodulójukon és kocsmázni mennek a haverokkal, ha gyerek születik.

Az alábbi ajándék első hallásra egyértelműen ez utóbbi fél számára lesz kedves, de talán a másik csoport is fontolóra veszi majd az ötletet. Hogy miért? Mert nem sok lenyűgözőbb élmény van, mint hőlégballonon felszállni a levegőbe és madártávlatból csodálkozni rá lakóhelyünkre, környezetünkre. Aki már próbálta, tudja csak, hogy milyen izgalmas, amikor torkunkban dobogó szívvel lassan billenve felemelkedik a földről a kosár, a pumpálódó meleg levegő ritmikus zúgásától kísérve. Az előttünk, alattunk kibontatkozó látvány pedig egyszerűen elbűvölő. Ahogy egyre kisebbek és kisebbek lesznek a házak, kitágul a horizont és házunk, kertünk beleolvad a tájba, egy lesz a sok kis pötty közül.

Bár az ajándék nem tartozik a legolcsóbbak közé, legyünk nagyvonalúak és egészítsük ki még egy aprósággal. Felszálláskor nyomjunk az ünnepelt kezébe egy fényképezőgépet és az általa készített legszebb képet kinagyítva, bekeretezve adjuk majd át neki. Így már azok számára is biztos kipróbálandó lesz ez az ötlet, akik ragaszkodnak a kézzelfogható emlékekhez.