#42
Keretbe foglalt árnyék
Az alkotás vágya mindenkiben megvan. Az a vágy, hogy létrehozzon valamit, elmondhassa azt, hogy van egy „mű”, egy apróság, amit saját maga készített. Vagy nem is kell, hogy kézzelfogható legyen: elég egy jó ötlet, amit egyedül valósít meg. A semmiből való alkotás egyik fő motivációja az is, hogy valakinek, aki fontos, adjunk valami igazán szépet és eredetit. Amitől meglepődik, vagy akár meghatódik.

Talán sokan emlékeznek még az
Értelem és érzelem azon jelenetére, amikor Dashwoodék kisebbik lánya, Marianne árnyképet rajzol kedveséről, Willoughby-ról. Bár ez a „kép” – egyrészt technikailag, másrészt saját tehetségtelenségünktől való félelmeink miatt - ma már szinte elképzelhetetlennek tűnik, de ne ijedjünk meg tőle, a lényeg, hogy egy ötletből kiindulva mindig a legegyszerűbb megoldást próbáljuk megtalálni. Először is keressünk elő (vagy csináljunk) egy fotót, amin kedvesünk profilja jól látszik, és egy japán vagy rizspapír segítségével rajzoljuk körbe a vonalait. Ezután - ügyesebbek saját kezűleg, segítséget igénylők rácsos lap használatával, célra törőbbek a fénymásoló gombjainak megfelelő beállításával - kicsinyítsük le a rajzot az ideális méretre, töltsük ki pl. tussal a formát, aztán vágjuk ki, és ragasszuk fel egy szép papírra, vagy a képet akár közvetlenül arra is másolhatjuk.
Igazán romantikus korokat idéző, ha tusrajzunkat ovális képkeretbe helyezzük, és csomagolás helyett inkább a falon várja az ajándékozottat.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!